Interjú Dr. Marsi Istvánnal, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar dékánjával 2015. év első diplomaosztója után
Február 14-én került sor Szegeden a József Attila Tanulmányi és Információs Központban, a Pedagógusképző Kar diplomaosztó ünnepségére, amelyen 100 új pedagógus vehette át a diplomáját. A kar dékánja és az egyetem rektora is kézfogásával gratulált a végzősöknek, akiket a nagyszámú vendégek - szülők, rokonok, ismerősök, barátok - vidám koszorúja vett körül. A dékán úrral sikerült néhány szót váltanunk az ünnepség után.
- Friss oklevéllel a kézben, széles mosollyal jön ki mindenki az ünnepségről. Kérem a dékán urat, legyen szíves bemutatkozni, és mondjon néhány szót, milyen érzései vannak most, a diplomaosztó ünnepség után?
- Marsi István vagyok, a Juhász Gyula Pedagógusképző Kar dékánja. Ez a kar, a Szegedi Tudományegyetem 12 karának egyike. Hallgatói létszámát tekintve, mi vagyunk a második legnagyobb kar az egyetemen. Amikor azt mondta, hogy a hallgatók széles mosollyal jöttek ki a diplomaosztóról, akkor tulajdonképpen azt kellene mondanom, hogy mi majdnem ilyen eufórikus hangulatban vagyunk. A mi munkánkat gyakran szokták a "Magvető" példázattal szemléltetni. Ha a jó mag, jó földbe hullik, akkor természetesen jó szakembereket tudunk nevelni, és ha folytatom ezt a példázatot, akkor azt kell mondanom, hogy a diplomaosztó, az aratóünnepnek felel meg. Tehát ez az a nagyon hálás feladat, amikor tényleg már a teljesített feladatok után tudunk úgy beszélni a hallgatókkal, mint fiatal kollégákkal. Át tudjuk adni a diplomákat. Ez a legörömtelibb része a munkának.
- Nagyon köszönöm. Szabad valamit hallanunk az egyetem terveiről, a saját terveiről?
- A napokban zárult le a felvételi jelentkezések időszaka és izgatottan várjuk, hogy milyenek lesznek a jelentkezési létszámok. A különböző szakjaink hogyan tudják folytatni a munkájukat, hiszen azt szoktuk mondani, hogy mi vagyunk a hallgatókért.
Ha nem lennének hallgatóink, nem lennének alkalmas, felkészült, elhivatott hallgatóink, akkor a mi munkánk is majdhogynem feleslegessé válna. Tehát midig ilyenkor próbáljuk a jelentkezési létszámokból kiolvasni a jövőnket, a jövendő feladatait és nagyon szeretnénk, ha minél többen jönnének a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karára. A legvonzóbb szakjaink az elmúlt évek tükrében, a gyógypedagógus képzés, óvoda pedagógusképzés, tanító képzés, szociálpedagógus képzés, a rekreáció és egészségfejlesztés szakos képzés és azok a hagyományos képzések, amelyek már akkor is nálunk voltak otthon, amikor még önálló Juhász Gyula Tanárképző Főiskola voltunk. Ezeket rossz szóval készség szakoknak szokták nevezni, tehát a művészeti képzés, a képzőművészeti, a zeneművészet, illetve az ezek közvetítésére kiképzett szakemberek képzése és ugyanilyen önállóságot adó speciális képzésünk a sporttudományi képzés.
- Tetszik mondani, hogy "amikor főiskola voltunk." Most már ugye nem főiskola, hanem egyetem. Mióta, és mit jelent ez?
- Egy tizenkét karú egyetem egyik kara vagyunk, ez a Szegedi Tudományegyetem. Amikor az évezred elején elindult, illetve felgyorsult az a folyamat, amely a nyugati mintára nagy egyetemeket hozott létre, akkor a szegedi felsőoktatási intézmények, legalábbis a világi felsőoktatási intézmények, azok egy szövetségbe tömörültek és ebből jött létre a mai egységes Szegedi Tudományegyetem. Ez most már tizenöt éves történet és azt kell mondanom, hogy eltartott egy ideig, amíg ez az óriási intézmény, ennek a sok kara, a tizenkét kar először megtanult egymás mellett élni, mára pedig megtanultunk együtt működni. Tehát én úgy érzem, hogy ez nagyon is jó konstrukció, nagyon nagy érték az, hogy Szegeden a szakmai hozzáértésnek, a kompetenciáknak egy ilyen széles skálája van itthon.
- Tehát akkor ez azt jelenti, hogy teljesen egyenrangú bármely más karral?
- Én úgy gondolom, hogy hiba lenne, ha első és másod osztályú karokról beszélnénk. Minden karnak megvan a maga specialitása, profilja, amelyet azon a karon művelnek a legjobban, és természetes módon, hogyha a társkarokon, vagy éppen a mi karunkon találunk olyan szakembereket, akkor szívesen ajánljuk föl az ő segítségüket, vagy kérjük más karok segítségét a közös munkák, feladatok, pályázatok megoldásában.
- Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést. Mit is kívánhatnék búcsúzásképpen? Legyen úgy, ahogy Ön mondja: még további sok-sok növendéket képezzenek a jövő számára! Köszönöm szépen, viszont látásra.
- Köszönöm szépen én is.
Az oldalt összeállította és szerkesztette: vivere ....................... Vissza a fő oldalra