18. Kerületi Hírek

Keresés


A tartalomhoz

Emlékest 2015

Krúdy Emlékest

A Krúdy Gyula Irodalmi Kör Krúdy Emlékest összejövetelére került sor 2015. október 8-án délután a Kéhli Vendéglő nagy termében. A szervezők előre látók voltak a terem kiválasztását illetően. Sokak szerint a vendéglő legnagyobb termében gyülekeztek a Krúdysok, de csakhamar kiderült, hogy a nagy terem is kicsi, olyan sokan megjelentek az ünnepelni vágyók.
Kanizsa József, a Krúdy Kör titkára nyitotta meg az Emlékestet. Üdvözölte a vendégeket, a Szécsénykovácsiból érkezetteket, a kunszentmiklósi Székely Gábort és a Krúdy Kör tagjait. Külön is Keres Emilt, Barta Erzsébetet és Szöllősi Dávidot, akik szereplésükkel hozzájárultak az ünnepi hangulathoz.
Majd átadta a szót
Fenyves Mária Annunziatanak, hogy tartsa meg Krúdy Gyuláról a megemlékező beszédet.
Az ünnepi beszéd után ismét vissza került a Kör titkárához a mikrofon, aki felidézte a megalakulás időszakát, a 33 évvel ezelőtti dolgokat, amikor tizenhárom alapító elhatározásából létrejött a Krúdy Gyula Irodalmi Kör. Arról is beszélt, hogy a Kéhli Vendéglőben pedig 2001 óta tartják összejöveteleiket. "Krúdy szelleme ma is itt van" - jelentette ki.
Ezek után áttért az est fénypontjára, a kitüntetettekre, akiket egymás után szólítottak az elnökségi asztalhoz, hogy átvegyék az okleveleket és az Emlékérmeket.
Székely Gábornak az elismerő oklevelet Zászlós Levente adta át, majd pedig Németh Nyiba Sándort szólították, hogy vegye át a Bronz Krúdy Emlékérem kitüntetést Király Lajos elnök kezeiből. Kanizsa József azonban mindjárt hozzátette, hogy Sándor egyéb kötelezettségei miatt nem tudott megjelenni, ezért helyette apósát kérték az elnöki asztalhoz. A Bronz Krúdy Emlékérem kitüntetés átadása Szabó László nevének felolvasásával folytatódott. Ő jelen volt, így a kitüntetést személyesen vehette át.
Ezüst Krúdy Emlékérem kitüntetésben ez alkalommal csak egy személy, Dedik János részesült, viszont az Arany Krúdy Emlékérem kitüntetést ketten is megkapták: Tárkányi Imre és Zászlós Levente.
A kitüntetések után tagsági igazolványok átadására került sor Kanizsa József kezeiből. Ezt hárman kapták meg: Lákos Mária, aki személyesen nem tudott megjelenni, majd a jelenlévők: Szabó László és Hoffmann Katalin.

Fotógaléria

Az ünnepi Est Szöllősi Dávid zenélésével folytatódott, azután Keres Emil adott elő különböző szerzőktől, többek között a jelen lévő Tárkányi Imrétől és Király Lajostól az alkalomhoz illő műveket.

Tárkányi Imre:

A VÖRÖS POSTAKOCSI

A postakocsi
már messze jár…

Utasai különös emberek:
Rezeda Kázmér,
Viola és Szindbád -
és mind a többiek…

Robog a kocsi,
megáll egy régi vendéglő előtt.
Az asztalnál, ott Krúdy ül –
a halhatatlanságba költözött.
Előtte bor, kezében toll…
És jönnek „tegnapok ködlovagjai” –

szép lassan felderengenek
régmúlt időknek árnyai.

Itt ülünk mi, az utódok,
előttünk bor, kezünkben toll…

A postakocsi most velünk robog,
a gondolatunk is messze jár…
Május van és eső esik,
de közeleg egy újabb nyár!
Egy ház falán díszes koszorú,
jó Krúdyra így emlékezünk.
A „ködlovagok” most mi vagyunk -
Élünk, szenvedünk, szeretünk…

Király Lajos:

BESZÉLGETÉS KRÚDY GYULÁVAL

- Gyula Bátyám! Meg kell hagyni, hogy fantasztikus ember voltál! Igazi magyar ember, aki szerette az életet, a szabadságot, a bort és a nőket…
- Tudod, manapság ez nehezebben menne, mert az élet politikusokkal mérgezett országútján az ember csak rohan, küzd, hadakozik, hogy élhessen. Te pedig?…
- A nők lelkes ámulattal sürgölődtek körülötted. A férjezett, unatkozó, a gazdagság csömörében vergődő szép asszonyságok kívánták közelségedet. Az érintésedet, a kezed simogatását, szerelmetes szemeid forró pillantásait. Kívánták, hogy elmondhassák - az élet szép ajándékot adott: egy író ember gyöngédségét és ölelésének varázsát.
A szüzek? Ó, a szüzek imádkoztak, hogy csak találkozhassanak veled és szerelemtől bódulva karodba zuhanhassanak . Kívánták a pillanatot, hogy feltörd félve őrzött szűzi pecsétjüket…
- S a bor? Gyula bátyám! A vörös bor minő kitüntetett helyen állt a borok rangsorán. Kedvelted a finom fehéret is. A vörös bor az igazi! - mondtad. A vér is vörös, a szerelem is lángoló vörös. S ha az ember torkán lecsordul a tüzes vörös bor, akkor testében az élet zsong és dalol…
- A nők és a bor. A bor és a szerelem. Amore e vino, che bello destino! A bor és szerelem mily szép együtt! - mondják a forróvérű taljánok. Igazuk van! Miként is bírtad az őrületes tempót, hiszen az írást becsületesen művelted? A napi több oldalas penzum el nem maradhatott, melyet lila tintával írtál. A nők és a bor! E két csodálatos kedvtelésed mellett az írásaid az élet költészetéről szóltak. Hasonlataid, jelzőid találóak és meghökkentők voltak, akár a szeplőtelenül fogantatás…
- Gyula bátyám! Itt vagyok a természet áldott szentélyében, hallgatom a tücskök himnuszát és beszélgetek Veled. Nem vagy itt és mégis beszélgetek Veled. A megidézett és halhatatlan Veled, ki oly sokat írtál, hogy Jókaival vetélkedett írásaidnak mennyisége.
- Tudod Gyula bátyám, csodállak! Most értem csak meg nagy merészséged, hogy ifjan, egy átmulatott éjszaka után barátoddal Bécsbe hajtattál hintón és ott tovább mulattál. Hazafias és magyar nótákat húzattál a cigánnyal, pedig ott ez tiltott volt, sőt maga a felségsértés!
- Aztán utaztál mindenfelé, akár Szindbád, az álmodozó, felfedező, küzdő, bolyongó hajós. Jártál, a Felvidéken, a havasokban, Szécsénykovácsiban, Várpalotán. Budapest utcáin, útjain, kocsmáiban, szállodáiban. A Margit-szigeten és a Tabánban. S végül szent helyed és menhelyed lett Óbuda!…
- Óbuda, az ódon kis város, amely befogadott, s Te a Templom utcában tengetted életedet. Nyomorogtál. Igaz, hogy sokat írtál és a pénz, amit kerestél - elillant a családra, a szállodákra, a mulatozásra, és a nőkre. Szerény boldogságban jártál át a Kéhli vendéglőbe, hogy elfogyaszd kedves ételeidet és kedvenc borodat…
- S az utolsó napon? Nagyon fáradt lettél. Nem volt kedved. A Kéhliből egy liter zöldszilvánit átvittél magaddal, talán az majd jobb kedvre derít. Mikor hazaértél belekortyoltál - és lefeküdtél. Ez volt az utolsó italod, kortyod az életből. Elaludtál, átsóhajtottad magadat az angyalokhoz, akik megsimogatták fáradt homlokodat…


A szerző fenti írása saját kötetén kívül a HÁROM ÉVTIZED antológia 268. oldalán, valamint a KRÚDYTÓL-KRÚDYRÓL antológia 134. oldalán jelent meg. A verset Keres Emil többször is előadta.

A szerző ezen írása először 2009-ben jelent meg a Galagonyás dűlő című könyvének 81-83. oldalán, majd azt követően 2013-ban a KRÚDYTÓL-KRÚDYRÓL című antológia 91-92. oldalán. Keres Emil a szerző egyetértésével kis korrekciók alkalmazásával többször is előadta.

A költészet varázsa Keres Emil előadása után is folytatódott Barta Erzsébet jóvoltából. Tőle klasszikusaink legszebb költeményeiből hallhattunk néhányat.
Befejező akkordként a Krúdy Emléktábla megkoszorúzása következett a szomszédos teremben, ahová az ünneplő közönség nevében Király Lajos, Kanizsa József, Székely Gábor és Krúdy Melinda mentek át.
Alábbiakban közreadjuk az estről készített filmünket.


hirek18.hu ....................................................................................................................... Vissza a fő oldalra