Kávéházi Esték - "arany van a torkodban"
Decsi András tenor operaénekes fellépésével "fűszerezték" a Krúdysok a 2014. augusztus 21-i Kávéházi Estét a Zila Kávéházban. "Köszönjük a csodálatos éneket, arany van a torkodban" - kiáltott fel Király Lajos, a Krúdy Gyula Irodalmi Kör elnöke Donizetti: Szerelmi bájital című operájából elénekelt ária hallatán.
Még a nagyszerű produkciók előtt - az Est műsorában három szárnyaló áriát hallhatott a közönség - Kanizsa József író, költő, meseíró, kritikus, a Magyar Kultúra Lovagja, Kőbánya díszpolgára beszélgetett a tenoristával.
Fényesi Tóth János megnyitójában bemutatta az Est szereplőit. Két hódmezővásárhelyi művészt: Vörös Édua illusztrátort és Fehér József MÍNSZ nagydíjas írót, költőt, a Magyar Kultúra Lovagját. Azután a közreműködőket: a magyar olimpikont, Németh Nyiba Sándor költőt, zeneszerzőt; Decsi András operaénekest; Baranyai Anna zongoristát; Tárkányi Imre költőt, színikritikust, a Magyar Kultúra Lovagját; az alkotókkal és az operaénekessel beszélgető Kanizsa Józsefet; Király Lajos írót, költőt, műfordítót, a Magyar Kultúra Lovagját, a Krúdy Gyula Irodalmi Kör elnökét, aki Fehér Józseffel beszélgetett.
Majd ifj. Zila László szólt a megjelentekhez. Kijelentette, nagy öröm, hogy sok új arcot lát a közönség soraiban. Külön köszöntötte a vendégek között helyet foglaló Dedik Jánost. Vele - és Kanizsa Józseffel - kezdődött ez a kávéházi sorozat több, mint öt évvel ezelőtt. Véletlenül találkoztak, de a műsor beindítása a szónok szándékaival is találkozott. Ez a színvonalas művészeti program jól illeszkedik az 1903-ban gróf Szemere Miklós által építtetett Lövőház hangulatához.
A tulajdonos fiának köszöntője után Kanizsa József vette kezébe a mikrofont és azt mondta, "bízom abban, hogy Önök is ezt az Estet magukévá teszik, és ugyanakkor elviszik hírét ennek a Zila Kávéháznak és ennek a Galériának, mert a kávéház is és az írók-költők is megérdemlik, hogy hírük menjen nem csak Pestlőrincen, hanem az országban is."
Németh Nyiba Sándor - mint más alkalomkor is - nem felolvasott, hanem fejből mondta el a szerelemről szóló versét és szólaltatta meg gitárját.
...
Ezek után Vörös Éduával Kanizsa József beszélgetése következett, amelyből sok mindent megtudhattunk a művésznőről. Jóllehet hódmezővásárhelyi, de már 15 éve Szegeden él. Gyermek kora óta nagy elhivatottságot érez a rajzoláshoz. Ebben az irányban végezte tanulmányait. A Tömörkény István Szakközép Iskolában grafikai és kerámiai szakon végzett, majd Budapesten a Pannónia Rajzfilm Stúdióba járt. Idegenvezetőként szinte az egész országot bejárta és utazásai során sok érdekes dolgot látott. Az interneten nagyon sok dolga látható. Szóba került az Utánam fiúk című könyve, amely 4 kötetből áll.
Az irodalmi kör titkára megkérdezte, hogyan születtek ezek a képregények, és kijelentette: "nekem írónak, költőnek fantasztikus munkának tűnik ez, amit Édua csinált".
Édua elmondta, hogy ami íráskészség hiányzik belőle, azt vizuálisan fejezi ki. A képregény tartalma már 10 év óta megvan benne, tudja a végét is, éppen ideje volt már elkezdeni a megjelentetést.
"Milyen terveid vannak a jövőt illetően, marad-e az idegenvezetés?" - hangzott el a kérdés Kanizsa Józseftől.
"Az idegenvezetést, országjárást mindenképp szeretném megtartani, új látnivalókat megnézni... szeretnék rajzfilmes szakmában elhelyezkedni. A képregényt mindenképp befejezem, most a felénél tartok" - válaszolta Édua.
A beszélgetés után folytatódott a művészek bemutatása. A Krúdy Gyula Irodalmi Körben ezen az estén első alkalommal fellépő Decsi András tenor operaénekessel szintén a kör titkára beszélgetett, aki azt kérdezte, hogy mióta foglalkozik énekkel és jelenleg hol tart.
"Kórusban énekeltem 8 éves koromtól, és ez nagyon sokat számít, hiszen a zenéhez már közelebb álltam... 18 éves koromban, amikor úgy döntöttem, hogy az operaéneklés irányába mozdulnék..." - válaszolta az énekes.
"Te is megjártad az ország különböző pontjait. Egy-két kellemes helyet említsél meg!" - kérte őt beszélgető partnere.
A válaszból kiderült, hogy Decsi András a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karra nyert felvételt (nem a Zene Akadémiára jelentkezett) és három évet töltött ebben a nagyszerű városban. Mellette kinyílt az ország, mert Veszprémbe, Székesfehérvárra, Makóra és egyéb gyönyörű szép helyekre jutott el a zene és a munkája kapcsán.
"Veszprémben Pomádé király új ruhája című operának az egyik jelentős szerepét, vagy Székesfehérváron Almavivát énekelhettem, amelyikből egyik kisebb ária majd itt is el fog hangzani" - nyilatkozta a művész.
"Milyen terveid vannak? Gondolom, hogy még tanulsz is" - hangzott el az újabb kérdés.
"Én, kérem, operaénekes szeretnék lenni és ennek érdekében mindent igyekszem majd megtenni. Ez a szakma olyan, hogy folyamatosan tanulni kell, mint ahogy - gondolom - sok más szakma is. Pillanatnyilag a bachelor, a kisdiplomám végére érkeztem és a terveim között van az is, hogy folytatom. Nagyon érdekes, hogy van egy nagy szakadék a szakma és az iskola között. Az nekem szerencse volt, hogy Szegeden átléphettem rögtön a színpadra is. Ez csodálatos dolog! Olyan dolgokat tanul az ember a színpadon, amit az iskolában nem tud. Úgy gondolom, hogy ez az élet iskolája legalább akkora élmény..." - hallhattuk a választ.
Kanizsa József a beszélgetés végén bejelentette, hogy meghívja a művészt egy év végi előadásra is. Arra kérte Decsi Andrást, hogy néhány ária eléneklésével járuljon hozzá az Est sikeréhez.
Az irodalmi műsor közben három áriát adott elő - hatalmas sikerrel. Zongorán Baranyai Anna kísérte. Először Mozart: Don Giovanni című operájából Don Ottavio áriáját énekelte, majd Donizetti: Szerelmi bájitalából Una furtiva lagrima következett. Ez olyan nagy sikert aratott, hogy a Krúdy Kör elnöke, Király Lajos "köszönjük a csodálatos éneket, arany van a torkodban!" felkiáltással zárta az áriát. Végezetül Rossini: Sevillai borbél y című operából Almaviva Kanzonettájával kedveskedett Decsi András.
Az Est irodalmi főszereplője a hódmezővásárhelyi Fehér József író, költő volt, akinek bemutatására bevezetőként "Szállhat a szó" című költeményét Kanizsa József olvasta fel. Ezt követően "Világítsd be utamat!" című versének felolvasásával a költő mutatkozott be.
Király Lajos, a Krúdy Kör elnöke köszöntötte Fehér Józsefet, aki tagja a körnek és más kitüntetései mellett Krúdy-éremmel is rendelkezik. Az elnöktől megtudhattuk, hogy az ünnepelt szerzőnek eddig 9 kötete jelent meg. Ezek között van elbeszélés, gyermekvers, meseregény. Színdarabot is írt és hogy a Kárász József Irodalmi Kör vezetője. Mint ahogy az itt elhangzott versei tanúsítják, szerzőjük érzelemdús ember. 1950. január 18-án született Hódmezővásárhelyen és azóta sem lett hűtlen szülővárosához. A tanyavilágban nőtt fel, ott töltötte gyermek korát. Édesanyja szerettette meg vele a verset, édesapja pedig a mesélő készséget - ahogy vallott magáról a hódmezővásárhelyi író.
"Én azt is tudom, hogy nagyon érdekes dátumot is élünk a mostani évben, ugyanis újságíró is vagy, a Magyar Újságíró Szövetség tagja, és pont 40 éve, hogy a Csongrád Megyei Hírlapnál elkezdted ezt a dolgot,... de most gyermek korodról beszélj!" - kérte a Krúdy Kör elnöke.
A vendég örömmel beszélt gyermek koráról, mert számára ott kezdődött minden. Szülei indították el az irodalom útján, jóllehet édesanyja orvosnak, édesapja pedig agrármérnöknek szánta. De édesapjának a mezei szalonnasütés közbeni mesélései, édesanyjának az esténkénti Vörösmarty versek felolvasásai életre szóló hatással voltak rá. Különösen is emlékszik a Petike című vers csodálatos lüktetésére, amelyet nagyon szeretett. Csodálatos szabad életük volt a tanyán. Édesapjával néha konfliktusai voltak, mert az állatok gondozását várta el tőle... de hát a könyv! Már akkor is inkább a könyvet szerette az író. Azután gimnazista korában, amikor egyszerre 5 lányba lett szerelmes, akkor kezdte a szerelmes verseket írni. De írt a természetről is: a nyárról, az őszről, a pókhálóról, az ökörnyálról. Ezek az iskolai újságban meg is jelentek. Emlékezetében él hajdani magyar tanára és osztályfőnöke, Földesi Ferenc. Első prózáinak megírásával nagy élményekben volt része. Írásaival személyesen eljutott Kárász Józsefhez, aki azzal fogadta, hogy "üljön le kolléga!" Ez a felértékelő, szívhez szóló megszólítás máig megmaradt az íróban. Erőt és ösztönzést adott neki, hogy elinduljon a sokszor göröngyös írói pályán.
A gyermekkori visszaemlékezés után szerzői felolvasás következett "Messziről jöttem én..." című, a természetet, a származást, a hajdani családi környezetet megszólaltató írás felolvasása, amelyből néhány részletet ide idézünk:
"Messziről jöttem én, a hallgatag tanyák világából, hol az alkonyati csendben lágyan összeérnek az árnyak, és langyos estéken a szomszédos kutyák békésen felelgetnek egymásnak.
Amikor a pislákoló csillagok fényénél időnként tábortüzet raktunk, oly közel láttam én a holdat, hogy a vén akácról elérhettem volna. Édesanyám szomorkásan gyönyörű éneke ilyenkor betöltötte a nagy mindenséget, és valami végtelen béke vett körül bennünket. Arra gondoltam, hogy most az ő dalát odafönt a mennyben talán hárfazenével kísérik az angyalok. Időnként denevérszárnyak súrolták az eresz szegélyét, és bent, a konyhában esti lepkék zuhantak ájultan a petróleumlámpa fellobbanó lángjába...
A tanyánkat már több, mint ötven éve lebontották, és kukoricát vagy búzát terem az egykori telek, de az a kisgyerek, aki egykoron voltam, még ma is ott bolyong azon a tájon. Tavasszal elgyönyörködik az iskola előtt virágzó fehér kökénysoron, őszi verőfényben pedig a vége láthatalan szántások fölött úszó ökörnyálakban. Hallgatja, hogy miről susog a nád lent a szárazérben, és mit beszélnek egymás közt a messzire vonuló darvak fent a bíbor égen."
A szerző felolvasás után újságírói múltjáról, magánéletének érdekes dolgairól és megjelent munkáiról beszélt, majd "Enyém a mindenség" című versét olvasta fel.
Tárkányi Imre felolvasásában "Taníts meg engem" című vers hangzott el:
"Taníts meg engem
a rigók nyelvére
Megérthessem végre
a természet szavát.
Őszi lombhullásban
hideg szél sírását,
virágzó tavaszban
szellő suttogását.
Megérthessem végre
énekét a földnek,
ha áradón fények
messzi hömpölyögnek.
Megérthessem végre
harmatnak csengését,
alkonyati csendben
tücsök-lant pengését.
Megérthessem végre
zápor csevegését,
derűs, nyári délben
gerlék nevetését.
Megérthessem végre
csillagok beszédét,
mikor a vén Göncöl
felhág majd az égre.
- Taníts meg, taníts meg
a rigók nyelvére!"
A költő a szerelmes verseiről is beszélt. Megtudtuk, hogy legtöbb ilyen versét a feleségéhez írta. Kijelentette: a felesége néha már sokallja is ezeket a költeményeket... A sors megadta neki, hogy azt szeresse, aki hozzávaló és aki viszontszereti.
Felolvasta: "Fényem te vagy" című versét, és elmondta, hogy első lektora mindig a felesége, így az ő keze nyoma is ott van a munkáin. "Bevallom töredelmesen, hogy az ő fénye is ott van a versemben" - mondta. Aztán a 9 megjelent könyvéről beszélt: 3 novellás kötet, 1 felnőtt verses kötet, 3 gyermek verses kötet, 1 regény ("A könyörtelen szerelem") és tavaly jelent meg a "Furfangos kis manók" című meseregénye.
Tárkányi Imre felolvasása előtt a szerző egy kis értelmező szótár ismereteket osztott meg írásának "idegen" szavainak megmagyarázására. Azután Tárkányi Imre olvasott fel "A furfangos kismanók" című meseregényből, amelyből egy kis rövid részt ide idézünk:
"A barlangban kialudt a tűz. Hubina arra ébredt, hogy fázik. Mintha szél támadt volna, légáramlat süvöltött végig a fejük fölött. Talán csak nem a barlang szelleme akarja elüldözni őket, futott át az agyán a gondolat. Féltőn magához szorította a fiát, aki a fáradtságtól olyan mélyen aludt, hogy semmit nem érzékelt az egészből. Nem sokkal ezután tűz lobbant a szent kövek által alkotott kör közepén. Hubrák gubánó alakja magasodott föléjük."
Fehér József végezetül "Az őseimnek útját járom" című versét olvasta fel:
"Hol apám a kaszáját fente,
s a kalászok ledőltek elébe
minden suhintástól rendre
- ott van hazám! Hív és visszavár,
ezer szállal köt magához e táj.
Illatot ébreszt, hangot idéz,
amerre járok, minden emlék.
Anyám siet most újra elém.
Lehajol s gyengéden megölel;
kévét köt megfáradt kezeivel.
Apám izmos vállait látom,
mozdul a karja, átnyúl a tájon;
s villára ölti múltat a mához.
Kezétől magasodik már is
kévékből emelt katedrális.
Cséplőgépnek szája dohog;
míg nyeli, falja az asztagot,
zsákba peregnek arany-magok.
Kemencét fűt ősz nagyanyám,
új kenyérnek illata száll.
Barázdát hasít az eke,
szép reményét veti bele
nagyapámnak kérges keze.
Olvad a hó, elmúlt a tél,
zsenge vetés kalászt remél.
Csillag villan fenn az égen,
hold ezüstje hull a réten;
velem sétálsz úgy, mint régen.
Átkarolom derekadat,
megcsókolom ajkaidat.
Hevesebben ver a szívem,
kiskamaszként izzad kezem,
bárhol járok, emlékezem.
-Hazatértem, itthon vagyok,
ez a hazám, magyar vagyok."
Az irodalmi műsort fényesi Tóth János Jékely Zoltán: Apa-váró versének felolvasása zárta.
Az est befejező műsora Németh Nyiba Sándor előadása volt.
Az oldalt írta és szerkesztette: vivere .............................................................................. Vissza a fő oldalra