18. Kerületi Hírek

Keresés


A tartalomhoz

Kávéházi Esték 2014 szeptember

Kávéházi Esték
Zila Kávéház Pestszentlőrinc, 2014. szeptember 18. A jelszó ma is a rendkívüliség volt, mint csaknem valamennyi ilyen Esten. Rendkívüli volt az Est a műsorvezető megítélése szerint, - amelyet meg is indokolt, hogy miért - de rendkívülinek érzi jelen sor írója is - igaz, kicsit más indokok alapján. Hogy miért érzem rendkívülinek? Rögtön meg is mondom. Az egyik: egy nagy teljesítményű, siker-sorozatokat magukénak tudó, szinte életművet bemutató művész-házaspár együttes, élményszerű bemutatása miatt. Olyan házaspárt ismerhettünk meg ma este, akik hosszú évtizedek óta élik házas- és művész életüket. Támaszkodnak egymás munkásságára, de azt a saját műveikkel kiegészítik. Úgy tűnt az Est folyamán, hogy egymás múzsái is. Nagyszerű élmény volt látni, hallani, tapasztalni, hogy előadásaik közben milyen odaadóan segítették egymást egy-egy könyv, szobor felmutatásával, ismertetésével, vagy éppen a mikrofon tartásával...
Azután következett a másik különlegesség: egy szintén életművet bemutató, aggastyán író-költő - akinek aznap éppen a 90. születésnapját is ünnepelték. Betekinthettünk munkásságába, élettörténetébe, amelyből már a történelem beszélt hozzánk, de szemé-lyes megszólalásai révén megismerhettük a meghatóan és példásan szerény embert is.
A harmadik különlegesség, hogy egy 70. születésnapot is ünnepelhettünk!
Egy igazi Kávéházi Est - három szereplővel, három nagy egyéniséggel, három főszereplővel!
Két műsorvezető-riporterrel és közreműködőkkel.
A Zila Kávéház Galériáján mintegy 80-100 fő Krúdy Kör tag, illetve művészet kedvelő foglalt helyet.

Leírjuk az elhangzottakat és mellékelünk fotógalériát és videó felvételt is.

Az első műsorvezető-riporter, Kanizsa József író, költő, a Magyar Kultúra Lovagja, a Krúdy Kör titkára, Kőbánya díszpolgára nyitotta meg az összejövetelt. És beszélgetett partnereivel:
Simon M. Veronika Cserhát- Munkácsy- Krúdy és Holló László díjas KUNST MEISTER festőművésszel, Iliny díszpolgárával. Továbbá a festőművész férjével, Enyedi Béla Krúdy díjas szépíró dalszerzővel.
Kanizsa József a következőket mondta:
"Rendkívüli irodalmi és képzőművészeti estet tartunk. Rendkívüli azért is, mert Simon M. Veronika által kerültünk ide több, mint 6 esztendeje és 5 éve itt már működik ez az irodalmi rendezvény és kiállítás. Simon M. Veronikát azért is említem, mert ha az ő kiállítása előbb lett volna, akkor lehet, hogy Kanizsa József sem lett volna itt, és ez a rendezvény-sorozat nem jött volna létre. Veronika kiállítása volt itt 6 évvel ezelőtt és akkor említették, hogy valamikor Krúdy Gyula itt sport-tevékenységet folytatott: lőni és karddal vívni tanult. Ez a lehetőség számomra felvillantotta a Krúdy Gyula Irodalmi Körnek azt a lehetőségét, hogy itt egy irodalmi és képzőművészeti kiállítás-sorozatot fogunk elindítani. Immár 5 éve ezt tesszük. A mai napon Simon M. Veronika festőművész kiállítását fogjuk megnyitni, majd Enyedi Béla dalszerzőt fogjuk bemutatni és utána
Antalfy István írót, költőt, szerkesztőt Kecskemétről. Király Lajos fog vele beszélgetni. Verseket olvas fel Tárkányi Imre, a Magyar Kultúra Lovagja.
Kedves Közönség! Hölgyeim, Uraim! Megkérem Simon M. Veronikát, fáradjon ide mellém. Ahogy előbb már bemutattam, most még bővebben bemutatom. A Krúdy Gyula Irodalmi Kör tagja, e mellett számos kör, egyesület tagja. De azt most mindjárt megkérdezem:"
- hogy mint képzőművész, festőművész milyen egyesületnek? És milyen képzőművészeti rendezvényeket vezetsz - úgy Budapesten, mint vidéken? Gondolok most Székesfehérvárra is, ahol élsz.
Veronika:
"Megpróbálok mikrofon nélkül beszélni. Hozzá vagyok szokva a hangos beszédhez, mert néha túlkiabálnak a gyerekek.

Nagyon nagy szeretettel köszöntök mindenkit! Örülök, hogy itt lehetek. Köszönöm szépen a Krúdy Körnek, Kanizsa Józsefnek, Király Lajosnak azt a lehetőséget, hogy itt bemutatkozhatok. Most tudtam meg, - nem is tudtam - hogy valamikor én segítettem azt, hogy itt rendezvények legyenek. Volt már olyan kiállítás, ami után házasságok köttettek. Úgy, hogy itt minden lehetséges. Tehát a kérdésre válaszolva: el szeretném mondani, hogy nagyon, nagyon sok művészkörnek vagyok a tagja. Inkább azt mondanám, hogy kettőt-hármat kiemelnék, ahol művészeti vezető vagyok. Például az országos Batsányi-Cserhát Művészkör, az Országos Táncsics Művész Kör, a Székesfehérvári Nemzetközi Művészkör és a Tóth Ede Művészkör.
Itt bent vagyok a vezetésben. A többi művészkörben pedig rendes tag vagyok."
Kanizsa József: - És az SMV 2000?
Veronika:
"Igen! Vezetem az SMV 2000 Festőtanodát. Meg szeretném kérni a jelenlévő tanítványaimat, hogy álljanak fel. (A tanítványok nagy taps kíséretével felállnak.) Nagyon köszönöm, hogy eljöttetek."
Kanizsa József: - Köszönöm szépen! És milyen nemzetközi kiállításokon vettél részt, hol s merre adtál át festményeket, képeket?
Veronika:
"Erre nagyon nehéz válaszolni, inkább egy-két számot mondok és ez kb. tükrözi, hogy 18 ország 250 közintézményének adtam át festményeket. Mondok egy-két jelentősebbet: a Vatikánban 2 festményem van, New Yorkban legalább 4: például a kormányzói hivatalban is van festményem. Van a Magyar Parlamentben is, vagy a Nemzeti Galériában. De vannak képeim nagy Magyarország területén: Erdélyben. 29 festményem van közintézményekben, templomokban, aztán a Dél-vidéken. Nagyon sok helyen. Felvidéken szintén nagyon sok helyen vannak festményeim. És hát messzebb is vannak: Párizsban, Rómában. Nem tudom felsorolni. Inkább azt mondanám, hogy ez a kb. 250 közintézmény - ez takarja a festményeim sorát. Ebből 10 főoltár képem van." (Taps.)
Kanizsa József: - Mikor volt a 600. kiállításod?
Simon M. Veronika:
"A 600. kiállításom talán egy éve lehetett. Pont egy éve. Azóta már újabb 60 kiállításom volt. Ez, ami most itt van, ez a 660. kiállításom. De nem úgy történtek ezek a kiállítások, hogy hajszoltuk a kiállításokat, hanem ennyi meghívásom volt, és ezeknek tettem eleget. Nagy örömmel elmentem a legkisebb óvodába is, de elmentem a fényes galériákba is. Ahová engem meghívnak, oda elmegyek. Továbbra is így gondolom. Ha valakinek van lehetősége, hívjon és megyek." (Taps.)

Kanizsa J.: - Ha jól tudom a rekordok könyvébe is bekerültél...
Veronika:
"Igen. Magyar rekorder lettem ezzel a 600 kiállítással, mert nincs olyan élő és meghalt sem, akinek ennyi kiállítása lett volna, úgy hogy számomra ez nagyon különleges, hogy úgy döntöttek, felvesznek ebbe a rekordok könyvébe."
Kanizsa József: - Még annyit, - mert az idő szűkre van szabva - hány rendezvényed volt a közelmúltban, hány lesz? Ma reggel kaptam egy e-mailt, amiben fel vannak sorolva. Legalább 10. Egyet-kettőt emeljél ki belőlük, légy szíves!
Simon M. Veronika:
"Szeretném elmondani: Székesfehérváron van egy éve, hogy nem állíthatok ki, mert a Székesfehérvári Művészetek Háza meghívott kiállítani és ott az a szabály, hogy akit oda meghívnak, az egy évig előtte nem mutatkozhat be Fehérváron, hogy oda mindig az újdonságot vigyék. Én ennek eleget tettem és most október 9-én nyílik ott egy nagyon szép kiállításom. Ez, ami a legközelebb van. Nagyon sok vidéki helyszínen van kiállításom.
Sok galériának ajánlom be a művészeket. És itt is, akik jelen vagytok a megnyitó után - ha szeretnétek kiállítani - gyertek és segítek nektek is."
Kanizsa J.: - Utolsó kérdésem: nem rég egyik tanítványodnak kiállítást nyitottunk meg és ő azt mondta, hogy Simon M. Veronikának a 26. technikáját tanulta meg. Most már hol tartasz? Mert ezeket - tudom - le is védetted...
Veronika:
"Igen, így van. Úgy döntöttünk, hogy összegyűjtöttük rá a pénzt és kifizettük a Szabadalmi Hivatalban... a szakma engem kiválasztott és benne szerepelek a KI KICSODA MAGYAR OKTATÁSBAN lexikonban... Úgy döntött egy bizottság, hogy megfelelek azoknak a követelményeknek, amit ott kérnek... A Tanodát pedig beválasztották az első 10 elismert iskola köz. Ezért az itt tanított módszerek most már a Szabadalmi Hivatal által védett kategóriába tartoznak. 30 technikát tanítunk." (Taps.)
Kanizsa József: - Milyen terveid vannak? Jelenleg hány tanítványod van?
Veronika:
"Mivel az idő korlátozott, a tervekről most nem beszélek. Inkább egy-két szót az itt kiállított képekről... A falakon hármasával vannak beosztva a festmények. Aki kicsit utána nézett, az tudja, hogy 20 állandóan fejlesztett sorozatom van. A 20 sorozatból most 15-öt hoztam, minden sorozatból 3-3 képet. Tehát 5 sorozat még nincs a falon. Pont az utolsó időszakaim nincsenek. Azért, mert Székesfehérvárra szeretném vinni, majd arra a különleges Művészetek Háza-béli megnyitóra. Most szobrászkodom is. Béla idehozza a legújabb szobrász alkotásom.
(Enyedi Béla felmutatja a szobrot.) (Taps.)
Olvassátok majd el a képek alatt a feliratot! Az bizonyítja, hogy milyen sorozatból látható.
Terv... Annyit elárulok, hogy itt Budapesten a gróf Széchenyi Iskolában egy iskolakápolna épült és oda a főoltárképet és a keresztutat én festettem meg. És ez majd a közeljövőben kerül felszentelésre."

...

Németh Nyiba Sándor zenélése következett, majd Kanizsa József megköszönte a zenét és megkérte Simon M. Veronikát, hogy Enyedi Bélával folytasson nyilvános interjú-jellegű bemutató beszélgetést.
Simon M. Veronika:
"Enyedi Bélát úgy ismerik csak, hogy jön a kiállításaimra, rakja fel a képeket és a kiállítás megnyitóin zenél. Én most szeretném egy kicsit azt az oldalát is bemutatni nektek, amit nem annyira ismernek. Az első, amit szeretnék róla elmondani, hogy egy kötet is megjelent az általa megzenésített versekről. Ebben a kötetben (felmutatja a könyvet: Enyedi Béla: Megzenésített versek) több, mint 100 vers van, élő és már nem élő költőktől, amit ő megzenésített. Ezeket a megzenésített verseket a Szegedi Nemzeti Színház nagy zenekara hangszerelte és eddig 7 önálló CD-jét adták ki. (Taps.)
A következő, amit szeretnék felmutatni, hogy Enyedi Béla nagyon sok kötetet szerkesztett. Itt tartok a kezemben egyet. Láthatjátok. Enyedi Béla szerkesztése. A lakásunkban egy teljes polcnyi van egy-egy eddig kiadott és őáltala szerkesztett könyvekből. (Taps.)
Szeretném még egy könyvét felmutatni. Enyedi Béla nagyon nagy szeretettel gyűjtögeti azokat a festményeket, amelyekhez valamilyen formában versek születtek és ő megzenésítette. (Felmutatja a könyvet: Enyedi Béla & Simon M. Veronika: Képes Kottás Könyve) Enyedi Béla kottájaival és az én festményeimmel született meg ez a könyv - szintén Enyedi Béla szerkesztésében. (Taps.)
Szeretnék felmutatni egy újabb kötetet (Simon M. Veronika címmel). Mondtuk, hogy az SMV 2000 Festőtanoda 2000 óta üzemel. Enyedi Béla állandó segítője és korrepetítora ennek a Tanodának és az ott leadott tananyagot egy könyvbe szerkesztette - szintén az ő szerkesztése. (Taps.)
A következő kötet, amit fel szeretnék mutatni: elhangzott, hogy több, mint 600 kiállításom volt, ezekről a kiállításokról meghívók születtek, amelyeket Enyedi Béla kötetbe szerkesztett (Simon M. Veronika III. kötet - belelapoz a felmutatott könyvbe). 3 kötetet szerkesztett meg. Nagyon nagy munka volt neki, - őszintén megmondom - mert 1993. óta vannak a kiállítások és valamikor 1997-ben jött rá, hogy ő ilyet szeretne szerkeszteni. (Közben Kanizsa József is felmutatja a másik kötetet.) Nagyon nehéz volt összegyűjteni ezeket a meghívókat utólag.
Következő kötet - ebből 13-at állított össze Enyedi Béla. Biztos értik, hogy itt nem csak arról van szó, hogy valaki meglévő anyagot összerak, hanem össze is gyűjti. Tehát ebből 13 kötet van. Ezzel az elmúlt 20 év eseményeit foglalja össze úgy, hogy ebben nincsenek kiállítások, csak a festményátadások és más egyéb jelentős események.
Ezt a vastag kötetet azért szeretném felemelni, mert ezt 2014-ben állította össze Enyedi Béla. Ebben csak az elismerések vannak, amelyeket ő kapott és amelyeket én kaptam (Simon M. Veronika Emlék - Események - Díjak - Elismerések 1996-2014). (Taps.)
És legvégül az utolsót szeretném bemutatni. Ez a kötet, ez most került a Bíró Family Nyomdába: - a nyomdász is itt van valahol - festményalbum 20 évről - amely idén karácsonyra fog megjelenni.

Enyedi Béla gitár kísérettel egy saját versét adta elő (Álltam sok hegytetőn címmel).
Kanizsa József a kecskeméti költőnőt,
Kökény Évát kérte fel, az Antalfy Istvánhoz írott, Fényvarázs Antalfy István születésnapjára című versének felolvasására és a költemény elhangzása után bejelentette, hogy most van Antalfy István 90. születésnapja! (Taps.) És Kanizsa is felolvasta Szív, szerelem, békehíd Antalfy István 90. születésnapjára című versét, amelynek kéziratát az ünnepeltnek ajándékozta.
Ezek után
Király Lajos, író, költő, műfordító, a Magyar Kultúra Lovagja, a Krúdy Gyula Irodalmi Kör elnöke vette kezébe a mikrofont. Örvendezve és humorizálva kezdte beszédét. A hosszú élet titkáról elmés és minden művész által követhető hasznos gondolatot fogalmazott meg: az író írjon, írjon és írjon! A festő mottója: festeni, festeni és festeni legyen! Zenészé pedig háromszor a zenélni! Azután komolyra fordította a szót és köszöntötte a 90. születésnapját ünnepelő Antalfy István Pilinszky-díjas, Krúdy-érmes írót, költőt, szerkesztőt, a Magyar Kultúra Lovagját.
Az elnök a következőket mondta:
"Szeretettel köszöntöm Antalfy Istvánt, aki éppen ma 90 éves! Szerencse, hogy sikerült az Estet a mai napra megszervezni. 1924. szeptember 18-án született Debrecenben. (Taps.) Abban a csodálatos városban, ahol nagyon sok költő, író élt, és a város hatással volt Antalfy Pista bátyánkra. Igaz, gyermek korát Berettyóújfaluban töltötte, de a szülővárosa - akárcsak engem is - visszahúzta és itt a piarista gimnázium kereskedelmi tagozatán végzett. Ott sok dolgot tanult: számvitelt, könyvvitelt, statisztikát, meg egyéb ilyen száraz tudományokat. De Pista bátyám lelkében - a szeptemberi szűz jelképe - benne volt a szegénység, a humanizmus, a békeszeretet, a szeretet. És amikor Debrecenbe került, abba a városba, ahol nagy írók voltak, akár Móricz, akár Petőfi Sándor - albérletben volt."
Király Lajos: - Ki volt, akivel együtt voltál albérletben? Erről beszélj!
Pista bácsi:
"Életemnek sok döccenője volt. Nem egészen símán mentek a dolgok. Már gyermek koromban Debrecenből át kellett a családnak költöznie Berettyóújfaluba, ami akkor Bihar megyének a székhelye volt. Csak polgári iskola volt a legfelsőbb iskola, azt bevégezvén, valamit kellett volna kezdenem nekem is, mint az idősebb bátyámnak, akinek szerencséje volt, hogy egyből tudott Debrecenben gimnáziumba kerülni. Nekem nem egészen úgy sikerült. Kis kihagyással 1939-től 1943-ig debreceni diák voltam. Extra helyzet volt, hogy albérletben voltam. Debrecenben a Lehoczky családnál laktam. Annak a Lehoczky családnak az egyik kis szobájában, akiknek a lányuk Lehoczky Éva operaénekes. Nekem Makk Károly filmrendező volt a szobatársam. Ez volt az érdekesség. Én ezeket már jócskán elfelejtettem, csak amikor szóba kerül, akkor tudom, hogy ez így történt."

Király Lajos:
"Minden diákot a középiskola megfogja. Már előbb is írtál verset. 1937-től jelentek meg. 1939-ben jelent meg iskolai újságban versed. Ime, az iskola, a középiskola mennyire fontos az ember életében. Pista bácsi gyűjtő, rendszerező ember volt. Könyvtárnyi dolga gyűlt össze. Írt saját maga kézzel újságot, aztán minden eseményt kézírással, meg verset is, a család történetét is."
Király Lajos: - Amikor befejeződött a gimnázium, novícius lettél. Hadifogságba is kerültél. Ezekről beszélj!
Pista bácsi:
"Én tollal a kezemben születtem - kis túlzással, de kétségtelenül, ahogy az elemi iskolában az ABC betűit megismertem, grafomániás lettem, bár nem volt szép írásom. Attól kezdve szenvedélyesen másoltam le szép verseket, szép elbeszéléseket. Volt hozzá időm, türelmem. (Ennek az egyik példányát emelte fel - 1937-ből). (Taps.) Elnézést, most egy dicsekvés fog elhangzani: a napokban nagyjából megszámoltam a kézírásos dolgaimat: naplót, verseket, novellákat, fordításokat, stb. és 25.000-30.000 oldal körül van. Két sor a könyvespolcomon. (Taps.) Rám nagy hatással volt a debreceni 4 esztendő a piaristáknál. A tanári pálya felé kezdtem el vonzódni. Jó tanuló voltam, eredménnyel végeztem az iskolát. Az érettségi után - bár latint mi nem tanultunk - az idősebb bátyámtól sok latint megtanultam. A lényeg az, hogy jelentkeztem a piarista rendbe. Szívesen fogadtak. 1944 augusztusában léptem be a noviciátusba. Nagy szeretettel vettek körül, én is jól éreztem magamat. De a front akkor már az országhatáron belül járt. Bátyám katonatiszt volt és a frontról sebesülten jött haza. Meglátogatott. Rábeszélt, hogy meneküljek. Belesodródtam a háborús világba - menekültem és becsatlakoztattak egy csapatba. Nagy mozgás volt Nyugatra, Ausztria felé. Besoroztak, mint leventét... Végül is csehszlovák területen kötöttünk ki, méghozzá 1945. májusában. Az édesanyám cseh leány volt, az ő szülőfalujától nem túl messzire estem fogságba. Bevagoníroztak és úgy vittek ki bennünket a Szovjetunióba, Kijevtől nem túl messze. Lágerbe kerültem és ott voltam 4 és fél éven keresztül. 1949 november 30-án kerültem haza. (Taps.)
Király Lajos: Nógrád megyében ismerkedett meg későbbi feleségével, akivel most is boldog házasságban élnek.
Tárkányi Imre:
Üdvözölte és köszöntötte Antalfy Istvánt, a piarista növendéket, a premontrei növendék és azután Pista bácsi négy versét olvasta fel:
- A válasz egyszerű
- A kezet nézem
- Volt tavaszunk
- Megértitek?

Közben újra szót kapott Enyedi Béla, aki egy kicsit beszélt és nagyszerű dalokat adott elő.
Az iménti könyvbemutatójára utalva azt mondta, hogy "ezekből a könyvekből látszik, hogy az én életem Veronikával van tele"...

Azután kijelentette a dalszerző: "Van egy ember az én életemben, aki kezdettől fogva pártfogolta azt, hogy én éneklek, hogy zenéket csinálok... Most az első verset őtőle szeretném elénekelni. Ezzel szeretném megköszönni, hogy mindig annyira mellette volt, hogy én énekeljek és zenét csináljak. Stancsics Erzsébet: Hallod-e kedves? (Éneklés és gitározás.)
Majd így folytatta Enyedi Béla:
"Van még egy ember, akinek nagyon sokat köszönhetek. Ezt én sokszor el is mondtam már neki. Van egy olyan versem, amit nagyon-nagyon sok egyház és gyülekezet is énekel. És most ezzel szeretném zárni ezt a 70. éves születésnapi kis programot.
Dedik János: Hadd maradjak még a földön most már halhatatlan verse..." (És következett ennek a valóban remekműnek a nagyszerű előadása: éneklés, gitározás.)

Király Lajos: Visszatért Pista bácsi ügyeihez. A régmúltból idézte életének a gépállomáson zajlott eseményeit: gépírását, gyorsírását, találkozását későbbi feleségével. Az elnök azután összefoglalta az ünnepelt 90 éves szerzőnek a munkásságát. Kijelentette:
"Sokat írt. 43 könyve jelent meg: versek, elbeszélések, fordítások, gyermekmesék. És a hadifogságról is sok mindent összegyűjtött. Szerényen dolgozott, de szerénysége ellenére is megkapta a Pilinszky-díjat, a Krúdy Kör elismert, kitüntetett alkotója és most a legnagyobbat is meg fogod kapni. A Magyar Kultúra Lovagja, a Klárisnak megkapta az Életmű díját. Kecskeméten is nagyon komoly elismerést kapott. A Magyar Írók szövetségének is a tagja. (Taps.) 1990-ben jelent meg az első köteted, a Visszhang. 1992-ben én mutattam be a Művészetbarátok Egyesületben." - Mondta Király Lajos.

Végül az ünnepelt felolvasott egy saját verset és a Krúdy Kör elnöke pedig felolvasta az ünnepelt
Szedegetem című költeményét.

Az Est záró akkordjaként kitüntetések átadása következett. A Krúdy Ezüst Emlékérmet Király Lajos adta át Enyedi Bélának, a Krúdy Arany Emlékérmet pedig Kanizsa József Antalfy Istvánnak.

A Zila Kávéház nevében Edit asszony az ünnepelteket egy-egy tortával ajándékozta meg.

A Kávéházi Esték-nek ez a felejthetetlen rendezvénye véget ért ugyan, de az emlékei örökre megmaradnak.
Az oldalt írta és szerkesztette: vivere ............................................................. Vissza a fő oldalra