Sashalmi Könyvtár novemberi Krúdy Irodalmi délutánja
2015. november 5-én a szokásos időben 16 órakor tartotta meg a Krúdy Gyula Irodalmi Kör az irodalmi és képzőművészeti délutánját. A festőművész vendég Székesfehérvárról érkezett Papp Ernő, aki november 19-én a Zila Kávézó Krisztina Cukrászdában nagy ünnepség keretén belül veheti át a MESTER diplomát.
Az irodalom műsorban Arany-Tóth Katalin költő és fényesi Tóth János költő, előadó Hódmezővásárhelyről érkeztek. Fényesi Tóth János, a hódmezővásárhelyi Kárász József Irodalmi Kör elnöke, Arany Tóth Katalin az alelnök. Mindketten több kötettel rendelkeznek, és a Krúdy Gyula irodalmi Körnek is tagjai. Fényesi Tóth János három évig a Zila Kávéházi Esték rendezvénysorozat szervezője, levezető házigazdája volt. Most Hódmezővásárhelyen hasonló esteket szervez, hív meg írókat, költőket és szerkeszti az esteket, vezeti le a rendezvényeket.
M. Jankó János házigazda üdvözölte a közönséget és a meghívott vendégeket és felkérte Kanizsa Józsefet, hogy mutassa be Papp Ernő festőművészt. Kanizsa József ismerősként köszöntötte Papp Ernő festőművészt, akit még az Eötvös könyvtárban ismert meg, ott volt Simon M. Veronikával egy csoportos kiállítás egyik részvevője.
„A jelen kiállítás anyaga, eltér az eddig megszokott kiállított festményektől, szépségében, értékében viszont vetekszik azokkal. Örülök, hogy viszontláthatom Papp Ernő fatáblás festményeit, képeit itt a könyvtár falain”, mondta Kanizsa József a bevezetőjében.
K: - Honnét ez az ötlet, hogy faanyagra alkoss, fesd meg művészien az elképzelt, vagy eredeti építészeti alkotásokat fatáblás alapra, eredeti állapotát ábrázolva, alakzatban, színben add vissza, és gyönyörű alkotásként hagyd hátra az utókornak?
P: - Ez már ősi festészet alapja is, viszont ismert, hogy én fával foglalkoztam, foglalkozom, alapszakmám az asztalosmesterség, s így adott volt az eredeti természetes anyag. S hogy festészettel is foglalkozzak, ahhoz meg kellett Simon M. Veronika, aki felfedezte bennem azt a kis talentumot, ami ehhez a szakmához, a festészethez kell. Bevont a festőkurzosokba, hogy elsajátítsam mesterien a festészet csinját-binját. Megtanultam a fa alapozását, a festék felvitelét, a színek keverését, azt a mesterségbeli tudást, ami nélkülözhetetlen a képek megalkotásánál. Már annyi festmények van, hogy mertem vállalni az itteni kiállítás megmérettetését is. Amit látható képeknél, ezzel egy kicsit a nép jelleget is igyekszem megörökíteni, a falusi kontyos házak múltbéli varázsát visszaadni.
K: - Látom, hogy a déli falon eltérnek a festmények. Mi az oka?
P: - Azok akár a fa eredetiségéből, görbületéből, vagy az időjárás miatt görbülettől adták azt a formát, amit én igyekeztem művészien felhasználni, ezekre is motívumokat vagy virágokat, stb. festeni, így egy különleges festmény lett belőlük. A kisteremben látható a Szent Simon Székesegyház faláról az 1600-as évekből származó motívumokat használtam fel és örökítettem meg az utókor számára...Papp Ernő táblaképit nagyon nagy szeretettel ajánlotta Kanizsa József a szépszámú közönségnek figyelmébe.
A második részben Kanizsa József röviden elmondta Arany-Tóth Katalin és fényesi Tóth János érdemeit, s a hogy a Krúdy Körrel milyen jó kapcsolatot ápolnak a Kárász József Irodalmi Körrel. Arany-Tóth Katalin és fényesi Tóth János felváltva egy vagy két verset felolvasva mutatták be az eddigi költői munkásságuk. (A versekből egy-egy szemelvény alul olvasható.) Mindkét költő nagyon precizen felkészült, a versek között volt a hétköznapot visszaadó, vagy az anyaszeretet, az egymást tisztelő, a szívből jövő szeretet verse... fényesi Tóth János Dani Imrével a közös énekléssel is meglepték az érdeklődő verset szeretőket. Ezzel a kis produkcióval vastapsra késztették a közönséget. Dani Imre saját megzenésített verseivel, működött közre. Arany-Tóth Katalin terveiben elmondta, hogy talán karácsonyra megjelenik az új kötete. A költő házaspár és Dani Imre elnyerték a közönség szimpátiáját, vastapssal jutalmazták a szép, színvonalas estet. Végezetül M. Jankó János ideillő saját verssel zárta az estet.
Alábbiakban Arany-Tóth Katalintól és fényesi Tóth Jánostól idézünk verseket
Arany-Tóth Katalin:
VÁNDORÚTON
A nyarak színén gondolkodom,
s hogy a csönd ma mennyit ér;
s mit látni a napsugárban,
mikor fénye csak épp' elér.
Most eső esik homlokomra,
könnyű táncot lejt a szél.
Ősz-kabát és rozsda-paplan
bíborszínű tájakról mesél.
A holnap sűrű ködbe bújtat,
minden hajnalt fagy kísér.
Jégen csúszó csizmám talpa
hófödte vándorútra tér.
De tavaszra majd újra ébreszt.
Arcomba tekint a fény,
s mint újszülöttet, úgy köszönt
a reggelbe nyíló remény.
(2009)
fényesi Tóth János:
EZ LEGYEN MINDEN!
Legyen hát dallam, s vers! Legyen benne minden!
Legyen benne, amit nem láttak még a madarak
szemei, amit nem hoztak még el a szelek zajai,
s ha tudnám, hidd el, én mondanám el neked!
Látod! Nem lesz ebből így dallam, s nem lesz vers,
nem lesz ebben semmi más csak hat sor, egy vallomás.
(2009)
fényesi Tóth János:
ANYÁMVÁROS
Tócsa-csúszdán kapaszkodva,
gyermeksírás fájdalomban, részeg röhögésen,
visongó kéj-semmiben felremeg anyám ajtajáig
a fény. Hazudik, mint mindig. Bennem a hiány
a lépcsőház falán a felirat, a fémrózsa kovácsolt
íve, a csorba idő-lépcső, sárga kőlap síron pereg
mállik, kacag, visong minden tétova évtized.
Csatorna virág éke a tető meredélyére merengő
galamb-surranásos végtelenség. Mennyire mély
lehet egy borsónyi hit gyökere! A folyosón kövekbe
botlik a kikopott cipőtalpak csetlése, s talán még
alszik, de tenyerével már reggeli vágyat etet a remény.
Csak meglátni, megérinteni, felidézni, elfeledni vagy
megidézni, ha kell, hogy ott volt a padlásfeljáróban,
a pincébe tévedt esővíz áztatta újságlapok medúza
testében, a jégszilánkok hasításától fodrosra csillámlott
üveglapok tükrében, vagy akárhol, a puhán esetlen
gyermekkor. Hallani újra az öngyújtó lángjának harapását
a dohányfürtös tönkök végén, a szemüveg ívének simulását
látni szombat délutáni ingák ölelésében! Józan agyam
bomlásában, ahogy helyére kerül minden eszement
tivornya, és magára húzza fénygúnyáját a nap, magányba
fordulva elszunnyad, de anyám szája szélén megpihen egy
angyalnyi elhullajtott pihe-köszönet.
Fotógaléria
Dani Imre mutatványos szájharmonikázása hónalj-állványról - gitárral kíséri önmagát
Felvétel: Skerlák Iván - Javasolt a teljes képernyőméretre állítás
Lejegyezte: Kanizsa József tudósító
Fotók: Kanizsa József, Skerlák Iván
Videófelvétel: Skerlák Iván
hirek18.hu .................................................................................................................. Vissza a fő oldalra