A trianoni sebekre emlékeztünk
Pestszentlőrincen a Nemzeti Összetartozás Napján, június 4-én a Fadrusz kereszt tövében.
2010 óta törvény mondja ki: ..."a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság..."
Ezzel a gondolattal gyülekezhetett a megemlékező közönség a feszületnél az egyházi ének lelkületével: "A keresztfához megyek, mert máshol nem lelhetek nyugodalmat lelkemnek".
A megemlékező beszédet alpolgármesterünk, Dr. Lévai István Zoltán mondta. Beszédét, amely mikrofon nélkül hangzott el, teljes terjedelmében közreadjuk szóban (videó) és írásban is.
"Kedves Emlékezők, tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim!
'Magyarnak lenni nem származás, hanem vállalás dolga.' Ezt a megrázó mondatot Illyés Gyula vetette papírra és ebben az első pillanatban keserűnek tűnő tömörségben benne rejlik minden, amit én el akarok mondani ebben az órában ezen emlékmű előtt a tiszta szívem minden alázatával és szeretetével.
Nem hiszem, hogy a földön rajtunk kívül van olyan ország, ahol megértenék. Mi olyan nemzetnek vagyunk a tagjai, amely önmagával határos. Olyan nemzet tagjai vagyunk, akiknek sok esetben még most is útlevél kell ahhoz, hogy testvéreinket meglátogassuk, olyan nemzet tagjai vagyunk, amelynek évtizedekig nem lehetett beszélni a családját ért legnagyobb traumáról. De akinek parancsba adják a hallgatást, akinek megtiltják a gondolatokat, az előbb-utóbb igazságot akar. Annak az igazságát, hogy ami összetartozik, azt ne tekintsük különállónak, és ami különálló, azt ne tartsuk egésznek.
Beszéljünk tisztán és egyértelműen!
Adjuk vissza a szavak jelentését és tartalmát!
Óvjuk az érzelmek tisztaságát és őszinteségét és örüljünk annak, hogy az igazságot vissza lehet kapni!
Minden Trianon-emlékezésen, minden versben, dalban és köszöntőben erre tesznek ma kísérletet a szónokok és magam is hiszek abban, hogy az sikerül.
Szomorú annak a nemzetnek a sorsa, amelynek nagyságát nem a jelenlegi országgyűlés vitatja meg, hanem az országos táncház találkozó.
Szomorú annak a nemzetnek a sorsa, amelynek emléknapot kell tartania az összetartozásáról, közös emlékezetről.
De nem rossz annak a nemzetnek a sorsa, amely igyekszik ezt a napot fontossá és megkerülhetetlenné tenni. Amikor arról van szó, hogy milyen károkat okozott Trianon, sokan csak a számokról beszélnek. Elvesztett lakosságról, elvesztett hektárakról, elvesztett templomokról. Számok, képletek, táblázatok, kimutatások. A számok és a paragrafusok azonban embereket jelentenek és emberekről szólnak. Nőkről, férfiakról, nyugdíjasokról, fiatalokról, családokról, akik csak egy személytelen listán számítanak számoknak, csak jogszabályokban a törvény alárekedtjeinek.
Nekünk, ha Trianonról beszélünk, épp az a dolgunk, hogy ne számokról, hanem a közösséget sokszínű élő dolgozó, gondokkal küzdő, de vágyakkal telített közegnek tartsuk. Olyan emberek összeségének, akik tudnak tenni egymásért, akiknek fontos az összetartozás érzése. Akiknek fontos a saját nemzetük, de akiknek fontos a saját falujuk is. Aki elvéti a sorrendet, az magának tesz rosszat. A részt ugyanis mindíg az egészhez mérik, a résznek akkor van értéke, ha az egésznek is van értéke.
Dr. Lévai István Zoltán alpolgármester beszéde 2012. június 4-én