18. Kerületi Hírek

Keresés


A tartalomhoz

Sashalmi Könyvtárban 2014 november

Sashalmi Könyvtár novemberi tárlata és író-olvasó találkozója
2014. november 6-án
Goldoványi Zoltán könyvtárvezető megnyitó szavai után Kanizsa József köszöntötte a szép számmal megjelent közönséget és bemutatta Skerlák-Mayer Ibolya festőművészt. Beszélt a festőművész művészi fejlődéséről, a festmények sokszínűségéről, - a csendéletekről, a varázsos őszi-nyári tájképekről, portrékról -. Skerlák-Mayer Ibolya elmondta, hogy hogyan is kezdett el festegetni, s hogy három év alatt hova jutott... Az unokáját vitte el Simon M. Veronika tanodájába, ott figyelte meg, hogyan sajátítják el a kurzusra járó festő-növendékek a festőművészet mesteri fogásait, tanácsait. Otthon kezdett el festegetni és mutatta meg Simon M. Veronikának az elkészült első "festményeket", és Veronika tehetségesnek tartotta. Azóta hat kurzust elvégzett és már annyi festménye van, hogy ki mert állni a közönség elé. Jelenleg hatvan festménye került a könyvtár falaira. (A rendezvény előtt a közönség soraiból többen is dicsérték a szép, szívet, lelket melengető festményeket, s hogy ki is festette? "Majd bemutatom", volt a válaszom.)

Fotók: Goldoványi Zoltán, Kanizsa József, Sterlák Iván, Slezák Mária

...

Az est második részében is egy különleges művészt, költőt mutatott be Király Lajos író, költő, műfordító: Dombrádi Istvánt, akit főleg faszobrászművésznek, szobrásznak, kisplasztika, érem készítő művésznek ismernek és Rákoskeresztúron él. Több szobra köztéren is áll és a kerületben az Enzsöl Ellák Irodalmi Szalon műsorvezetője, ahol háziasszony Dózsa Ari, a szalon alapítója, Falus Ottó özvegye. (A rendezvényt minden hónap első hétfőjén, 16 órakor a XVII. ker. Pesti út. 113 alatt, a Vigyázó Ferenc Művelődési Házban tartják.)
Dombrádi Istvánnak eddig négy kötete jelent meg, az esten a
Válogatott versek c. kötetből hangzottak el versek. Előbb a szülőföldhöz, Ófehértóhoz, majd természetrajzi versek, szerelmes versek, a hazához és a borról szóló versek hangzottak el. (Alul egy-két vers olvasható.) Borversekből külön kötet készül, de ezek a versek is nagyon meghatározóak, igazak, mint ahogy a borívók mondják: "pár deci után megoldódik az ember nyelve, és kimondja az igazságot".
Dombrádi István is elmondta az igazat, nem régóta ír verseket, munka közben, amikor a szobor faragással foglalkozik, akkor mindig a fejében nagyon szép, értelmes gondolatok járnak, lehet, hogy ekkor sugározza a szoborba a lelket, a szobor "életképességét", hogy mindenkinek elfogadható legyen. Amióta papírra veti a verseket, azóta a lelke is megkönnyebbül és amióta megjelennek a könyvei azóta érzi, hogy úgy szobrászként is, költőként is kiteljesedik az élete, más lesz, és a környezete is szebbé válik, mindennek értelmet tud tulajdonítani. Látszik is a művészi magatartásán ez a "mássá, művészi lélekké válás", itt is tudott örülni a közönségnek, az érdeklődésnek, s hogy a könyveit kézbe vették, sőt meg is vették... Jelen volt a felesége is,
Benedek Ilona, aki textilművész.
Az esten közreműködtek:
Farkas Viola költő, M. Jankó János költő, Kanizsa József, Tálas Ernő, a Svéd Királyi Operaház tenorja, Németh Nyiba Sándor, Örökség-díjas költő, zeneszerző, többszörös olimpikon, rádióriporter, szerkesztő és természetesen Király Lajos és a Dombrádi István.
A nagy létszámú közönség vastapssal jutalmazta e szép est részvevőit.


Dombrádi István: Teszem mert tenni szép

Nem gyűlölő szókat osztok én,
Idő egéből kihullva, döngve rég,
teszem mert tenni szép:
egy emberért s lobbanok másokért
szivárvány-ingű kedves vendég,
sosem kényes keszkenős csendesség.

Maradok tarisznyás világkékség,
fák zörejét lehalkító ég,
virágüllőkön fényesre kalapált szél,
a föld dereka alá szánt csendes éj.
Teszem mert tenni szép:
az igazat símítom a szélbe szét,
mert van hozzá sok éhes lét.


Dombrádi István: Életünkben

Örömlő születésben,
Csupa szépségben,
Mintha nem is lenne
Sosem félelemben az ember élete -
Anyai tenyérből átkerülünk durva öklökba,
Mástól szárnyra kelt szenvedésekbe.
Majd átváltozunk érett életté,
meghalni megyünk örökké,
Fehéren válunk újra éggé.

Az oldalt lejegyezte: Kanizsa József ............................................................ Vissza a fő oldalra