Születésnapot és pedagógusokat ünnepltek a Sashalmi Könyvtárban
2016. június 2-án 16 órai kezdettel. Vendég volt Z. Urbán Aladár, a Palóc Társaság elnöke, a Magyar Kultúra Lovagja (volt pedagógus), a Krúdy Gyula Irodalmi Kör tiszteletbeli tagja és Pörnye Nikolett MESTER DIPLOMÁS festőművész, költő, pedagógus...
Goldoványi Zoltán könyvtárvezető bevezető szavai után M. Jankó János házigazda köszöntötte a megjelent közönséget, a meghívott vendégeket s átadta a szót Kanizsa Józsefnek.
Kanizsa József, a friss Mester Diplomával rendelkező Pörnye Nikolett festőművészről beszélt, mutatta be: "szemtelenül fiatal, s már annyi "mesteri festménnyel" rendelkezik, hogy a kiállítási felületeket ki tudta használni. "Mesteri festményeket" mondtam, tudatosan, mert "SMV 2000 Tanodában" mindent, amit Simon M. Veronika tanított elsajátított, s nem véletlen kapta meg a "MESTER DIPLOMÁT" 2015. november 22-én a Zilában. Ehhez itt és most gratulálok és további sikereket kívánok e festőművészi göröngyös pályához."
S hogy mikor kezdett el festegetni, a válasz:
"Már kis iskolás koromban érdekelt a festészet, mindig kitűnő voltam rajzból, igaz akkor még csak temperával és vízfestékkel próbálkoztam. 2012-ben ragadtam újra ecsetet és vettem komolyan ezt az utat. 2013-ban jelentkeztem Simon M. Veronika Munkácsy-díjas, Krúdy-érmes festőművész tanodájába, hogy tanuljak tőle s 2015. november 22-én vehettem át a MESTER DIPLOMÁT Zila Kávéház, Krisztina Cukrászda Galériájában." Pörnye Nikolett még elmondta, hogy továbbra is a természet festészetnél marad, de nagyon nagy szeretettel fest portrékat is.
(A kiállítást 2016. július 5-ig lehet megtekinteni.)
Az est irodalmi részében Kanizsa József Z. Urbán Aladárt mutatta be, aki Felvidékről jött, 1946. május 22-én született az egykori Nógrád vármegyéhez tartozó Felsőzellőn. A Palóc Társaság alapítóelnöke, a Magyar Kultúra Lovagja, és több évtizeden át pedagógus volt, és volt iskola igazgató is. (Jelen volt felesége is, Cseri Szabina, aki szintén pedagógus volt.) Z. Urbán Aladárról Kanizsa József fölolvasta azt a sok lovagi tettet, amivel kiérdemelte a Magyar Kultúra Lovagja címet. (A felolvasás után vastapsot kapott.) Szerényen így szólt: "nem érdemeltem ki ezt a nagy tapsot, amit tettem, azt a környezetemért, a magyarság fennmaradásáért, a jövő generációja érdekében tettem." A sok tett mellett könyveket szerkeszt, így a Palóc Társaság Könyvek sorozat elindítója: Úton, Magyar Úton, Jó itt élni ( a Magyar Kultúra Napjára írt pályázati művek, tanulmányok, dolgozatok jelenhettek meg) és sorolhatnám a könyvek címét... Szó esett Sajó Sándor költészetéről is, három Sajó vers is elhangzott. (Virág Apollónia mondta el: Olyan a szerelem, Dal az Édesanyáról és Ujvári Ferenc: Magyarnak születtem, ma is aktuális költeményt mondta el. Mindketten vastapsot kaptak.) Z. Urbán Aladár nagyon nagy eredménynek tartja, hogy a Sajó Versmondó versenyeken, szép számmal jelentkeznek a környező országok magyar lakta területeiről, és Magyarországból is. 2015 őszén Virág Apollónia is részt vett a versenyen, második helyezést ért el. A szép versmondás miatt szerepelhetett 2016. január 22-én a Magyar Kultúra Napja - 2016 - XX. pályázat- alkalmából a Várban, a Bethlen Gábor Alapítvány Zrt. Szentháromság tér 6. szám alatti székházában megrendezett nemzetközi eredmény hirdetésén, ő mondhatta el a HIMNUSZ-t.
"A pályázatról még annyit, 2016-ban már százhetven pályamű, dolgozat érkezett és a Bíráló Bizottságot nehéz helyzet elé állítják a döntéshozatalkor. Hihetetlen szép fogalmazással, tartalommal, igazságérzettel töltik meg dolgozatokat, lélekben egységet alkotnak...Már ezért is érdemes a pályázatot meghirdetni, s ezeket az írásokat könyvalakban megjelentetni, hátrahagyni az utókornak." -Mondta Z. Urbán Aladár-. Próza részleteket Tárkányi Imre olvasta föl. (Mindenki születik valahová című írást alul közkinccsé tesszük.) Pörnye Nikolett festőművész a festmények szépségével, Z. Urbán Aladár a szavak hitelességével nyerte meg a közönséget, kaptak vastapsot. Közreműködött még a 90 éves Tálas Ernő, a Svéd Királyi Operaház tenorja, a frissen kitüntetett Egyetemes Kultúra Lovagja az éneklésével bilincselte le a közönséget. M. Jankó János ideillő versével zárta az estet. Gratulálunk szereplőknek.
Lejegyezte: Kanizsa József
Fotó: Goldoványi Zoltán, Kanizsa József, Skerlák Iván.
Z. Urbán Aladár:
MINDENKI SZÜLETIK VALAHOVÁ
Mindenki születik valahová, valaminek. Én arra a földre születtem, amelyről a Nagy Palóc azt mondta: "A Tündérkert sem szebb talán, a Kelet gyöngyei sem bájolóbbak…" Palócföld szellemóriások földje: Balassié, Madáché, Mikszáthé… Hozzájuk képest parányi lény vagyok csupán, de - Istennek hála! - az ő nyelvükön cseperedtem fel. Magyar nyelven sírtunk, ha bántottak bennünket, nevettünk, ha örömmel ajándékozott meg a nap. Lehettem volna-e más nyelvű, gondolkodású, mint magyar? A sors kegye: magyarként élhetek ezen a földön. E ráébredésből elhatározásom született: testvéreimet, a meglevőket és a majdan születőket is erre az útra kell vezetni, ezen kell haladnunk. A magyar anyanyelven történő oktatás-nevelés lehetőségét kiharcolták apáink. Megtartása és fejlesztése a mi feladatunk. Minden áron, áldozatoktól sem megriadva. A felvidéki magyarnak megmaradás és jövő tartóoszlopa a magyar iskola. Támpillérei a művelődés, az olvasás, a tudományok fejlődésének követni tudása. Letéteményesei a széles látókörű, alapos tudású, a korral lépést tartani tudó, de elődeikre tisztelettel tekintő, küzdelmeiket ismerő és megbecsülő, hitükhöz, anyanyelvükhöz, hagyományaikhoz és szülőföldjükhöz hű magyar emberek, családok, közösségek. Tanítóként mindig erre törekedtem. Madách "Ember, küzdj és bízva bízzál!" gondolata mindig - kudarcok ellenére is - képes új erőt adni. Ez az erő sokszorozódik meg ebben a felismerésben, amely lassan két évtizede vezérel már pályámon: "Tengernyi könnynél többet ér egy cseppnyi tett" (Sinkó Ferenc). Úgy látom, a cseppnyi tettek kisemberi bátorságára van szükség ahhoz, hogy megmaradjunk, de tovább lépni is tudjunk, hogy legyen jövőnk, hogy magyar jövőnk legyen. Erre építhetünk, másra nem számíthatunk gyönyörű szép szülőföldünkön, s ki-ki a magáén. A szülőföld iránti hűség költője, Sajó Sándor szavaival:
"Magyarnak születtem. Szeretve, gyűlölve
Virrasztom a nemzet jogos álmait,
Érte buzdulok föl búra vagy örömre,
Érte gyúl szívemben a kétség s a hit;
Érte száll fohászom az ég trónusához:
Adjon a magyarnak lelkes nagy erőt,
Hitvallása légyen: hűség a hazához
És szeresse bölcsen, férfitettel őt!"
FOTÓGALÉRIA
hirek18.hu ....................................................................................................................... Vissza a fő oldalra