A Szentmártonkátai Magvető Klub 45 éves
Ebből az alkalomból ÜNNEPI KLUBDÉLUTÁN-t tartottak a Szentmártonkátai Szabó Magda Nagyközségi Könyvtár és Teleházban 2015. november 7-én. Kissné Pásztor Éva, a Magvető Klub vezetője nyitotta meg a rendezvényt köszöntve a megjelent klubtagokat, meghívott vendégeket.
A rövid bevezetőjében ismertette, hogy "a Magvető Irodalmi Klub 1970-ben alakult meg a Magvető Könyvkiadó közreműködésével és azóta töretlenül, megszakítás nélkül működik. Elmondhatjuk, hogy a '70-es évek klubmozgalmából az egész országban csak mi maradtunk meg és élünk, létezünk a mai időkben... Alapító tagjai vagyunk a Kárpát-medencei Irodalmi Társaságok Szövetségének, ahol rendszeresen részt veszünk az éves vándorgyűléseken... Klubunk 2011. évben megkapta a Kárpát-medencei Irodalmi Társaságok Szövetségének nagydíját, amelyet Kunszentmiklóson Medvigy Endre KITÁSZ elnök adott át... A Magvető Irodalmi Klub szeretné a tevékenységét továbbra is folytatni, és reméljük, hogy a következő 20 évben ebben senki sem fog megakadályozni bennünket..."
E gondolatok után átadta a szót Kanizsa József többszörös Krúdy-érmes írónak, költőnek, kritikusnak, a Krúdy Gyula Irodalmi Kör titkárának, a Magyar Kultúra Lovagjának, Kőbánya Díszpolgárának, akinek már több mint harminc éves kapcsolata van a Klubbal, és tagságával, a könyvtárral. Kanizsa József elmondta, hogy "ez a harminc év nagyon hasznos és gyümölcsöző kapcsolat volt, s van, és lesz is a jövőben. Mint fiatal író, költő kerültem ide, néhány kötetem jelent meg addig. Ti 45 évesek vagytok..., ma már a 44. kötetnél tartok, és éppen ötvenegy éves házas vagyok. Az idő elszaladt, de a tett, az egymás segítése az megmaradt, és ez a jó, így lehet nemest, értékeset alkotni, hátrahagyni az utókornak. Ti is távlatokban gondolkoztok, 20 év nagy idő, mindehhez kívánok a magam és a Krúdy Kör nevében sok sikert, erőt, egészséget, kompromisszumos kitartást! Isten legyen veletek! E szavak után jöjjenek a versek!" (Az elhangzott verseiből alul olvashatnak egyet.)
Szénási Sándor István Krúdy-ezüstemlékérmes író, költő, meseíró, a Krúdy Kör prózaszakosztály vezetője, a Vecsési Hírek irodalmi rovat vezetője is így nyilatkozott: "...immár huszonöt-harminc éve járok le Kanizsa Józsival ide Szentmártonkátára, és mindig örömmel teszem, mert itt legalább felüdül a lelkem, irodalmi értéket továbbadó sorstársakkal találkozom, beszélgethetek el. Öröm itt verset mondani, megosztani a saját gondolataim, talán nem is saját, inkább országos gondolatok ezek. Én is kívánok további sikeres évtizedeket, boldog együttléteket, ahogy ezt negyvenöt év alatt tettétek! Fogadjátok szeretettel néhány régi és új versem, köztük már karácsonyra is gondolva. (Egyik versem alul található.)
Kissné Pásztor Éva felkérte az éppen megérkező M. Kecskés András pantomim művészt, hogy ő is mondjon néhány gondolatot... M. Kecskés András elmondta, hogy e faluhoz gyermekkortól kötődik, tulajdonképpen itt nőtt fel, még akkor is lejárt ide, amikor már serdülő gyermek volt, és itt néha próbára tették fiatal erejét, rafinált észjárását, mert itt, hazajárva ő volt a "pestisrác", akit lehetett froclizni, kikezdeni. Az évtizedek múlásával örömmel jön a Magvető Irodalmi Klub hívására haza. Korábban volt, amikor a kis "csapatával, pantomim művész társaival" hazajött előadást tartani. Szívesen tesz a faluért, a falu kultúrájáért. Örömmel közreműködik színvonalasabb rendezvények megszervezésében, lebonyolításában is. Ehhez jó kapcsolat kell, szeretné ezt a jó kapcsolatot ápolni a klubért, a falu kultúrát szerető nagy közösségéért.
A várva várt nosztalgia vetítés következett. A vetítés alatt sokan felismerték önmagukat, a társaikat, néha nevettek egy-egy suta mozdulaton, vagy a színdarabok mókás jelenetein. A vetítés után a fotók következtek, negyvenöt év fotói, egy-egy felvillantás erejéig. A fotók a tablóképeken is megtalálhatók, negyvenöt tabló sok- sok fotóval...
A fotók megtekintése után Kele Sándorné Julika, alpolgármester mondott rövid beszédet, kiemelve a klub negyvenöt éves lényegét: "...Az ünnep olyan esemény, amellyel újra és újra megélhetjük az összetartozás, a valahova tartozás biztonságát és örömét.... Végezetül mit kívánhatunk az elkövetkezendő időszakra? Kívánunk folytatást! Támogató, együtt-gondolkodó klubtagokat, cselekvő közösséget, mert: '...Az embernek, célja nagy, hát kell a másik ember, csak szépen összefogva hat : Sok víz hajtja a malmokat. Sok cseppből áll a tenger.' (Schiller)"
Kele Sándorné nagyon szép csokorral, az esthez illő szimbolikus szavakkal köszönte meg Kissné Pásztor Éva eddigi kitartó, a klubot összefogó hatalmas munkásságát, és kérte, hogy ezt a feladatot továbbra is ilyen nagy emberi ambicióval, lelkesedéssel, szeretettel tegye, hiszen ez már feladata is, mint a Magyar Kultúra Lovagjának, aki "lámpása a falunak".
Hatalmas tapssal zárult a hivatalos est, és utána beszélgetésekké és vendéglátássá változott át a könyvtári olvasóterem hangulata. Gratulálunk Kisné Pásztor Évának, és a Klubnak is a 45 évhez, további sok sikert kívánva: Kanizsa József, aki már 30 éve titkára az országosan elismert Krúdy Gyula Irodalmi Körnek.
Kanizsa József:
SZENTMÁRTONKÁTA
Tápiószecső felől, ahogy
az öreg templomtornyát látom,
valami őselem, iránytű
vezet át a látóhatáron,
hogy belássam Szentmártonkáta
minden házát, apró portáját,
s ott az élet jelét láthatom:
az udvaron járó mamókát.
Járókában alvó gyermeket,
aki szép jövőről álmodik,
s anyát, ki félti gyermekét.
Az Istent kérve imádkozik...
Csend honol az esti homályban.
Füst karikázik az égre fel,
s ott csillagpipitérek nyílnak,
hajnalig játszanak tündérekkel.
A falu alszik. Csendes a szél,
csak a kutyák ugatnak vadul,
tán az esti homályban bejött
a kertbe egy eltéved vadnyúl...
Tetőcserepek a hajnalpírban
szép rózsaarcra váltanak át.
Olyan lesz a falu fentről, mint
a kertben kinyílt dáliák.
S ha nappal járom az utcákat,
nekem minden ház otthonom, s vár,
lelket nyugtató kicsi sziget,
hol megpihenve nyugalom vár...
(Szentmártonkáta-Kőbánya, 2010. szept.-okt. hó)
Szénási Sándor István:
FÉNY AZ UGARON
Fájó szívvel néztem éveken át
a műveletlenül hagyott földet.
Megérdemelne már egy új gazdát
gondoltam, remélve jobb időket.
Mosolyogtak itt a görögdinnyék,
Nevelt krumplit, búzát ez a határ,
majd gazdát cserélt, nem is olyan rég,
de fölösleges sopánkodni már!
Jövőnkbe vetett hitem alázza
őszi búza helyén bogáncs, kóró,
ez a föld megérett változásra,
aszfaltján létünk a napraforgó.
Oly jó látni, hogy épül a város,
nem múlnak el hasztalan az évek,
sima úton gördülnek az álmok,
lelkemig érnek az esti fények.
Gazdagnak, szegénynek kitárulnak
az üzletek mennyország kapui,
fölemelni létünk, itt árulnak
múltat s jövőt az idő tanúi.
Mondhatnak bármit, mi maradtunk
követei a küzdelmes múltnak,
Az örök viszály közt is megtudtunk
felelni az ezeréves múltnak.
Fotógaléria
Lejegyezte: Kanizsa József
Fotók: Kanizsa József, Kiss István
hirek18.hu ................................................................................................................... Vissza a fő oldalra