18. Kerületi Hírek

Fesztivál Pestszentimrén
2013. június 7-én és 8-án tartották Pestszentimrén a Vasvári Pál Napok Toborzó Fesztiválját. Vasvári Pál 1849-ben a Szabadságharcban Erdélyben, Kalotaszegen halt hősihalált többszáz katonatársával. Az 1848-49-es történelmi hősünk emléke Pestszentimre kulturális életének egyre inkább meghatározó tényezőjévé válik. Az ő nevét viselő polgári egyesület jött létre 2011. november 2-án azzal a céllal, hogy előmozdítsa a hős emlékét szolgáló szobornak a felállítását. Ugyanakkor azt is célul tűzték ki az egyesület tagjai, hogy a "Kárpát-medencei magyarság közötti kapcsolatok erősödjenek, és hogy egy polgári gondolkodású és értékrendű közösség felépüljön, amelynek tagjait a közös munkán kívül a közös élmények is összekapcsoljanak."
Ez utóbbi cél megvalósítását közvetlenül szolgálja az idén már második ízben megrendezett nagy sikerű Toborzó Fesztivál.
A Kárpát-medence, Nagy-Magyarország különböző területéről a népének-, népzene- és néptáncművészeteiket, hagyományaikat hozták Budapestre az erdélyi Tusnádfürdőről, továbbá Körösfőről és a Dél-vidékről, a Vajdaságból, Péterrévéről - a testvéreink.
Más testvérvárosaink küldöttségeit: táncosait, zenészeit is testvérként fogadhattuk. Ők is - a lengyelországi Dabrowa Tarnowska-ból és a németországi Rodingból - zenét és táncot hoztak. Természetesen, az anyaországi magyarok is hozzáadták a saját zenéjüket és saját táncaikat. Bár június 8-án is sok táncprogram volt műsoron, hetedike viszont a 19 órai rövid nyitánykénti köszöntők - dr. Lévai István Zoltán alpolgármester és Tóth Kálmán a Vasvári Pál Polgári Egyesület Elnöke - után csak a táncé volt! A műsort ezen az estén - amelyet akár gálának is nevezhetnénk - Vörös Árpád, a TÉBLÁB Táncművészeti Iskola alapító tanára vezette azzal a szlogennel, hogy a "Tánc egybeköt minket!" Valóban így történt - éjfélig fantasztikus hangulat, fantasztikus előadások, táncosok egyénileg és karban, táncházban! Zenekarok! És hát a közönség - néha még ülve is táncolt... Nyolcadika különlegesen vegyes volt. Szinte minden volt benne: kopjafa koszorúzása a Református Templomkertben, igazi magyaros, huszáros átvonulás a Sportkastélyhoz, tábornoki-, polgármesteri köszöntő, amelyeket Péntek László folytatott, bevásárló utca mézzel-borral, körhinta, állatsímogató, katonai fegyver-zsonglőrködés, csatajelenet, ágyúszó, lovaglás, kocsikázás, dínom-dánom, eszem-iszom, Vasvári emléktárgyak-dokumentumok: Péntek László otthoni gyűjteménye, ismét tánc, tánc, tánc... felsorolni is lehetetlen. A műsort nem is győzte egy műsorvezető felkonferálni. Először Császár Bíró Lilla kedves hangját hallhattuk, majd Gönczöl András képviselőt ismerhettük meg új oldaláról - bizonyára kevesen tudták, hogy a színpadon is kiváló. A katasztrófa-időjárási riasztás szerencsére csak "rémhír"-nek bizonyult. A pár csepp eső és a komor felhők nem is befolyásolták a fesztivál hangulatát - legfeljebb csak annyi történt, hogy a színpad "beköltözött" a csarnokba és a társaság fele a színpadi műsort nézte, a másik fele azonban változatlanul kint szórakozott - zenekari aláfestéssel.
vivere

Impressziók a VPPE..................................Olvasói levél
sokadalmáról

Nagy ünnepe volt kerületünk civil szervezetei egyikének, a Vasvári Pál Polgári Egyesületnek, 2013. június 8-án... Immár hagyományteremtő módon idén is megrendeztük a Vasvári Pál Napok Toborzó Fesztivált, tagtársunk, Bauer Feri fáradságot nem ismerő szervezésében. Dicsérni itt tovább Őt nem fogom; megteszi ezt helyettem a tények sora. Sokad magammal elvállaltam e rendezvény lebonyolításán a rendezői feladatot, feleségemmel együtt a szombati nap délutánra felügyeletet.
Menetrend szerin du. 2 óra tájt föl is vettem a "szolgálatot" - s mindjárt az események közepébe csöppentünk:
Éppen a Vaga Banda gólyaláb csoport mulattatta a nagyérdeműt - főleg a gyerekeket, akik önfeledten kapcsolódtak be a játékba!
Egyébként is őket, a jövő zálogát, számtalan szórakozás csábítja: van itt fonott-kosaras körhinta kézzel hajtott, fából ácsolt szerkezet - igazi kuriózum; lehet lovagolni pónikon - ehhez kapcsolódik a házi állatok bemutatója: egy koromfekete póni csikó "akit" a csacsival, nyuszikkal, kecskegidákkal és barikkal együtt, még simogatni is lehet. Vannak libák is, de ezeket nem célszerű babusgatni - nem is hagyják magukat, sőt csíphetnek is! No, és a sokadalom névadójának emlékét fölelevenítő Honvéd Zrinyi SE korhű ruhában és felszereléssel: lovasság és gyalogság - de még egy igazi ágyú is! Ők a ’48-as szabadságharc és Vasvári alakjának fölidézésére vállalkoztak csatajelenetükkel. A további események fölsorolását mellőzöm; minden a program szerint bonyolódott - jobbára a fiatalabb korosztály örömére. De elkalandoztam, előre futottam...
Kora délután van. Testvérvárosi vendégeink egy kis városnézésre mentek. Most még hívogatóan szép az idő, de a dunai árvíz, a labilis
időjárás - napok óta zivatar és viharzóna kering fölöttünk jéggel, felhőszakadással ijesztgetve - rányomja bélyegét a mulatság közönségére.
Nem is kellett sokat várni - de erről majd később!
Szóval, a színpadi bemutatók végeztével elkezdődött a csatabemutató. Igen ám, de megjelentek a viharfelhők, néhány csepp eső is lehullott.
Nem is zavart ez senkit, csak a mordályok puskapora füstölgött - megnyirkosodtak. De az ágyú! Az aztán kitett magáért: akkora pukkanás és lángnyelv kísérte működésüket, hogy csak, na!
El is ijesztették a "viharfölyhőket", s újból kisütött a nap - itt; de nem ám a rendezvények főfelügyelőinél! Budapesti viharkép alapján - mert Lőrincen hatalmas zuhé volt ám - a hatóság leállíttatta a szabadtéri rendezvényt. (Jogosan; a viharral nem lehet viccelni!!!) No, de a közönség ifjabbik része a bandérium bemutatója után bizony táncra perdült a Toborzó sátor előtt (ez volt Tusnádfürdő kiállítóhelye; s egyben itt lehetett önkéntes árvízi munkára jelentkezni); a hivatalos rendezvények pedig - a sportcsarnokban követték egymást.
Az időjárás kárvallottai a vásárosok voltak: szebbnél-szebb és gyönyörű, továbbá ínycsiklandó portékájuk árusításával föl kellett hagyniuk.
Egyébként látható volt, hogy az ország megrendült gazdasági helyzete a vásárlóközönség mérsékelt aktivitását eredményezi - sajnos. Azért bízunk abban, hogy a vállalkozók nem adják föl!
A biztonságosabb sátrakba menekített kültéri tárgyak mellett az önkéntes rendezők egy része (mi is) védelmet keresett - közel volt a váltás ideje. Szolgálati időm egy részét - főleg a "viharszünetre" esőt - a körösfői Vasvári kiállítás sátrában töltöttem; most ez lett menedékünk. A sátorban egy persely is volt; ebbe a dunai árvízkárosultak részére pénzadományt gyűjtöttünk.
A Péntek "pici" László vezérlete alatt a testvértelepülésről hozott, Vasvári Pál életútját, munkásságát és halála körülményeit dokumentáló gyűjtemény is itt volt megtekinthető. Az érdeklődők Péntek "pici" Laci szakavatott kalauzolásával ismerkedhettek meg az 1848/49-es szabadságharc Kalotaszegben lezajlott eseményeiről. Egyébként Péntek úr nem termete miatt "pici", hanem, mert ez a ragadványnév különbözteti meg Őt, s rokonságát Kalotaszeg többi PÉNTEK családjától - eredete a távoli múltban gyökerezik... Körösfő alpolgármestere, a Vasvári Pál emlékkiállítás és a Rákóczi szövetség ottani vezetője, gondozója, kutatója, egyszóval mindenese, továbbá a kerületünkben működő
VASVÁRI PÁL POLGÁRI EGYESÜLET alelnöke is!
Míg az eső csordogált, kis csoportunkat a sátorfőnök Laci szóval tartotta - számtalan története van a közéleti szereplésével kapcsolatos
eseményekről otthon, Kalotaszegen, vagy éppen itthon, mikor Vasvári ügyében tevékenykedik. Terveiről csak annyit: épp Kalotaszeg zászlóját szeretné megalkotni, de a heraldikások és zászlótervezők nem tudnak kellőképpen azonosulni Kalotaszeg szellemével; ezért egyik terv sem nyerte el a körösfői emberek tetszését. Laci kitűnő előadó, ízes beszéde, jókedve mindenkit fölvillanyoz.
Eközben összecsomagoltuk a körösfői kiállítás anyagát, készülődtünk a szolgálat átadására... A derült naplementés időben a konyhasátor már nagyüzemre váltott: jöttek a kosztosok - ki utalvánnyal, ki kézpénzzel. Megindult a készülődés az esti zenei műsorokra is - immár a sportcsarnokban.
Rövidesen megjönnek a városnéző testvérvárosi küldöttek - mi is legalább oly szeretettel fogadtuk Őket - a lengyel Dabrowa Tarnowska; Körösfő (határon túlról); a bajorországi Roding; és a szintén határon túli székely Tusnádfürdő testvérvárosok küldötteit, szereplőit - mint ahogy Ők ajnároztak minket látogatásainkkor.
Ezt viszont mi már nem vártuk meg; leadván szolgálatunkat érzékeny búcsút vettünk segítőtársainktól és Körösfő alpolgármesterétől - hazalibbentünk egy vidám nap emlékével.

Havas-Horváth András és felesége
Fülöp doktornéni - a VPPE "gyalogkatonái"