18. Kerületi Hírek

Keresés


A tartalomhoz

Virágvasárnap 2012

Virágvasárnap 2012
"Hozsanna a magasságban! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsanna a magasságban!"; énekeljük minden szentmisében a "sanctus" szövegét, közvetlenül a mise kánonja előtt. Már Zakariás próféta megjövendölte Krisztus születése előtt 500 évvel, hogy: "Ujjongj Sion leánya! Zengj éneket Jeruzsálem leánya! Nézd, közeleg királyod: igaz és győzedelmes, alázatos, szamáron jő, szamár hátán, szamárnak csikaján."
A Nagyhét és Húsvét nyitánya Virágvasárnap, Jézus Krisztus szenvedésének vasárnapja, jeruzsálemi bevonulásának ünnepe, amelyet az evangélisták megírtak. A keresztény ember Jézusban ismeri fel azt a Messiást, akit a zsidók évezreddel az első Virágvasárnapot megelőzve már vártak. A mai ünnep bevezet minket azokba az isteni művekbe, amelynek eredménye a Krisztusban hívő ember felszabadulása és megdicsőülése. Véres dráma következménye, amelyet Jézusnak kellett önkéntesen vállalva elszenvednie ahhoz, hogy megvalósulhasson Isten emberiséggel kapcsolatos örök terve.
A kortársak és szemtanúk írásos beszámolóira támaszkodhatunk, valamint hívő elődeink hitbeli tapasztalataira, amelyet a 2000 éve működő krisztusi Katolikus Egyház biztosít minden idők emberének egészen az emberiség végéig, amikor Isten újra megjelenik majd.
Sokszor hallani, hogy mennyivel könnyebb dolguk volt azoknak, akik személyesen ismerhették Jézust, vagy legalább azoknak, akik a közvetlen szemtanúkat ismerték. Könnyebb volt a számukra hinni Jézusban. Ha így van, felmerül a kérdés bennünk, hogy miért nem hitt akkor mindenki benne, hiszen látták csodáit, hallották tanítását. Vagy miért nem hittek benne legalább sokkal többen, az egyszerű apostolokon és tanítványokon kívül, természetesen a Szent Szűzzel az élen. Ezen tényekből kiindulva és a Jézus által alapított Katolikus Egyház kétezer éves igehirdetése, tanítása, valamint az évszázadok múlásával rohamosan emelkedő hívek száma és a sok szent élete azt mutatja, hogy nekünk sokkal könnyebb helyzetünk van elődeinknél a hit dolgában, mivel sok milliárd keresztény ősünk hitbeli tapasztalatára építhetünk. Ezzel együtt, természetesen minden történelmi kor emberének meg kell harcolnia a hit egyéni harcát. Személyes elköteleződés nélkül nem beszélhetünk keresztény életről. Könnyű dolgunk van és még sincs könnyű dolgunk; érezzük a saját életünkön. A bonyolult igazság megértéséhez nélkülözhetetlen segítséget kaphatunk a Katolikus Egyháztól, a helyi egyházközségtől, vagyis a közösségtől. Közösségi élet nélkül robinzonkodva, lehetetlen sikeres és szent életet élni.
Ragadjuk meg tehát az előttünk lévő napokat és használjuk fel hitünk elmélyítésére, a Húsvét ünnepének méltó megünneplésére, amelyben helye van a pihenésnek és a templomi közösségi ünneplésnek egyaránt!
Írta: presster ......................................... Vissza a fő oldalra