2012 Karácsony
"Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá... Isten megteremtette az embert, saját képmására... Isten megáldotta őket..." (Ter 1,26-28) olvassuk a Biblia legelső könyvében.
A Szentírás első lapja már tájékoztat minket az ember eredetéről és méltóságáról, az Istenhez fűződő szoros, bensőséges kapcsolatáról. Az ember, mint individuum és mint közösségi lény egyaránt Istenhez tartozik. Nehéz, sok megpróbáltatással teli élete, történelme próbára tette és teszi folyamatosan ezt a bensőséges, rendkívül szoros kapcsolatot.
Isten ezért tovább kívánja erősíteni ezt a relációt és a történelem egy bizonyos szakában személyesen lép be az emberiség életébe. "Jézus Krisztus születésének ez a története: Anyja, Mária, Józsefnek a jegyese, még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy gyermeket fogant a Szentlélektől." (Mt 1, 18), írja szent Máté az evangéliumában. Ezt az eseményt ünnepeljük Karácsonykor és ettől számítjuk a keresztény időt: kr.e. és kr.u. formában. A teológia nyelvén ezt nevezzük inkarnációnak. Arról van tehát szó, hogy Isten, aki megteremtette az embert önmagához hasonlónak a világ kezdetekor, bizonyos idő elteltével úgy találta jónak, hogy személyesen is felvegye a teremtett ember természetét és életformáját, miközben átadja neki az Ő saját isteni természetét és megadja a saját isteni életében való részesedés lehetőségét. Ezt nevezzük szent cserének. Isten adja Fiában, Jézus Krisztusban az embernek az istenit és az ember adja neki Szűz Máriában, betlehemi születésekor az emberit. Tulajdonképp ez Istennek nem lehetetlen, de nem is szükségszerű. Ez a tette - karácsonyi megtestesülése -, akárcsak kezdetkor az ember teremtése, végtelen ember-szeretetének tulajdonítható. Az Ő belső élet titkának megismerését is földi születésének köszönhetjük, hiszen maga Jézus Krisztus tájékoztat bennünket személyesen arról, hogy Ő egy a teremtő Istennel és a megszentelő Szentlélekkel, vagyis teológiai nyelven szólva: Szentháromság. "Már oly régóta veletek vagyok - felelte Jézus - és nem ismersz, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát is látta... Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, s az Atya bennem." (Jn 14, 9.11) tanúsítja János evangéliuma. "A Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek." - mondja Jézus tanítványainak, ugyancsak szent János evangéliumában néhány sorral később.
Embernek lenni tehát nem kis méltóság és Karácsony ünnepét ülni hálás emberi magatartás. Köszönet érte Istennek, aki nem utál bennünket embereket, hanem sorsközösséget vállal velünk minden történelmi korban, hogy mi is közösségben legyünk vele itt a földi életben és egykor nála, az Ő isteni belső életében.
Írta: presster .............................................................. Vissza a fő oldalra
Leányfalusi Vilmos, a Kalocsai Főszékesegyház karmestere és orgonaművésze: Karácsonyi Ének improvizáció
Zene leállítható, újraindítható, hangerő szabályozható
(ajánlott böngésző: Internet Explorer 8)